Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetések megszűnése magánál a jognál fogva
KÁNONJOG 9 (2007) 93-99. ARTNER Péter BÜNTETÉSEK MEGSZŰNÉSE MAGÁNÁL A JOGNÁL FOGVA BEVEZETÉS; I. VÉGLEGES MEGSZŰNÉS: 1. A törvény vagy büntetés megszűnésével, 2. Az időre kiszabott büntetések, 3. A büntetés teljesítése, 4. A büntetést kiszabó hatóság megszűnése, 5. A területiség lehetősége; II. AZ ELÉVÜLÉS: 1. A bűnvádi kereset elévülése; 2. A büntetés végrehajtása iránti kereset elévülése; 3. Önmagától beálló büntetések elévülése', ÖSSZEGZÉS Bevezetés A kánoni büntetések alkalmazásának célja egyrészt az elkövető megjavítása másrészt pedig a megsértett rend helyreállítása. Nem tagadható azonban a kánoni büntetések speciál- és generálprevenciós hatása sem. Mindazonáltal, a büntetések megtorló jellege (noha a CIC [1917]-ben ez volt a ma jóvátevőnek hívott büntetések elnevezése) kevésbé hangsúlyos a jelenlegi büntetőjogi rendszerben. Ezekből következik, hogy ha a tettes megjavult és a megromlott rend helyreállt, vagyis a büntetés elérte a célját, arra tovább már nincs szükség. Ilyen esetekben az egyházi hatóság a feladata, hogy a büntetés elengedéséről gondoskodjon. A büntetés elengedése nem feltétlenül egyezik meg a büntetendő cselekményt előidéző bűn megbocsátásával1, noha lehetőség van bizonyos esetekben arra, hogy szentgyónás keretében engedje el a gyóntató a különféle büntetéseket. A büntetések elengedésének rendes módja az 1354-1361-es kánonokban található, vagyis az illetékes hatóság külön intézkedése szükséges a büntetések elengedésére. Az ilyen, ab homine elengedésre jogosultak köre ezekben a kánonokban pontosan le van írva. A rendes elengedésen túl vannak azonban olyan esetek, amikor nem egy személy vagy külön rendelkezés engedi el a büntetést, hanem maga a Codex az, ami úgy rendelkezik, hogy a büntetés, bizonyos esetekben magától megszűnik, vagyis mondhatjuk, hogy a büntetést ilyenkor maga a jog engedi el (a iure). A büntetések ilyen típusú megszűnése nem annyira egyértelmű. A következőkben azokat az eseteket vizsgáljuk meg, amikor a büntetések külső, hatósági intézkedés nélkül szűnnek meg, akár véglegesen, akár ideiglenesen. 1 A kánoni büntetőjog egyik alapclve, mely szerint „Minden bűncselekmény bűn, de nem minden bűn bűncselekmény” kifejezi, hogy kánonjogi értelemben akkor beszélünk bűncselekményről, ha az isteni vagy tételes egyházi törvény megsértése olyan mérvű cs külső fórumon is megnyilvánuló, hogy az egyházi hatóságnak közbe kell lépnie a megromlott rend helyreállítása érdekében. Ilyen esetekben is elsősorban egy erkölcsi értelemben vett törvény megsértése jön létre, amihez az egyházi törvényhozó külső, kánoni büntetést is fűzött. A kánoni büntetéssel nem szankcionált bűnöknél sem tagadható azok egyházi közösséget is sértő mivolta.
