Kánonjog 9. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A házassági kötelék mint alperes

KÁNONJOG 9 (2007) 63-69.

KÖZLEMÉNYEK

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. - FERENCZY Rita

A HÁZASSÁGI KÖTELÉK MINT ALPERES*

A házassági pereknél nagyon gyakran előfordul, hogy mind a két házas fél egyetért a házasság érvénytelenségében — ha nem is feltétlenül ugyanazon indokok alapján -, és így közösen támadják magát a köteléket.1 Ennek nyomán a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy maga a házassági kötelék kerül mintegy „alperesi” státuszba. Ezt a benyomást erősíti a kötelékvédő hivatalának léte és a keleti tradícióban létező „kötelék halála” teória. Éppen ezért az elkövetkezőkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy lehetséges-e a házassági kötelékről, mint alperesi helyzetbe került önálló személyről beszélni.

1. A XII. századra letisztázódik a házasság létrejöttéről alkotott egyházi felfogás, melyben a beleegyezés szerepe merült fel a legfontosabb kérdésként.* 1 2 Gratianus nyomán a bolognai kánonjogászok egyetértettek abban, hogy a házasság létrejöttének folyamata már az eljegyzéssel megkezdődik, és az elhálással válik befejezetté.3 Mind az Újszövetség, mind a XII. és XIII. század kánonjogi vitái alapján, mely a consensus elmélet végleges meggyökeresedésével zárul,4 kijelenthetjük, hogy a katolikus házasság legalapvetőbb tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság, mégpedig mind külsőleg, mind belsőleg,5 Azaz a házasfelek nem képesek saját akaratukkal a házasság felbontására, de semmilyen más emberi közhatalom sem bonthatja azt fel.6 Épp ezért illeti meg jogkedvezmény a házasságot, azaz létezését mindaddig érvényesnek kell vélelmezni, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik.

Az egyházi házasságot az arra jogilag képes felek törvényes formában kinyilvánított beleegyezése hozza tehát létre. A házassághoz való jog természetjogi ereElhangzott a 2006. szeptember 11-én megrendezésre került Egyházgellcí Kánonjogi Konferencián. Készült az OTKA által T 048584-számon támogatott A középkori kánonjogi gyűjtemények és az európai ius commune pályázat keretében.

1 SZUROMI, Sz.A., Zenon Grocholewski, «Tanulmányok az egyházi házasság- és perjogról (Bibliotcheca Instituti postgradualis Iuris Canonici Universitas Catholicae de Petro Pázmány nominatae, III/I» (recenzió), in Kánonjog 2 (2000) 137.

2 GAUDEMET, J., Il matrimonio in occidente, Torino 1989. 130-131. ERDŐ P., A házasság kánonjogi arculata a történelemben, in Kánonjog 2 (2000) 27-45, különösen 36-40.

3 SZUROMI Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003. 139-141.

4 Vö. DONAHUE, Ch., The policy of Alexander the Third’s consent theory of marriage,in KUTTNER, S. (cd.), Proceedings of the Fourth International Congress of Medieval Canon Law (Monumenta iuris canonici C/5), Città del Vaticano 1976. 251-281.

5 1056. kán.; vö. FaGIOLO, V., Le proprietá essenziali dei matrimonio, in Monitor Ecclesiasticus 117 (1993) 144-178.

6 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 508.