Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A klerikusi hovatartozás, vagyis az inkardinációra vonatkozó jogalkotás az Egyházi Törvénykönyvben
A KLERIKUSI HOVATARTOZÁS 43 vándorlási engedély (licentia transmigrandi) a vonatkozó megegyezéssel képezi a hatályos törvényhozás jelentős újítását, mivel minden korábbinál rugalmasabbá teszi a klérus legitim mozgását, illetve minden korábbinál szélesebbre szabja a klérus mozgásterét. Természetesen konfliktusok forrása is lehet egy klerikus részegyházán kívüli tartózkodása. Konfliktus alakulhat ki a klerikus és a helyi ordinárius között. Akár a puszta jelenlét, de a vállalt szolgálat, illetve az adományozott hivatal miatt is. Megfelelő ok nélkül a helyi ordinárius nem tilthatja meg a klerikusnak a joghatósága területén való tartózkodását. A részleges jog viszont előírhat bizonyos kötelességeket, akár az ordinárius, akár a klerikus számára. így informálási kötelezettség a klerikus részéről, a saját ordinárius engedélyének a bemutatási kötelezettsége, a celebret, a gyóntatási felhatalmazás bemutatási kötelezettsége. Milyen okok szolgálhatnak megfelelő okként arra vonatkozóan, hogy a helyi ordinárius megtiltsa a klerikus számára az ott tartózkodást? Ide tartoznak a társadalmi és politikai okok, például az, ha a klerikus belekeveredett valamilyen politikai botrányba, erőszakcselekménybe, háborús cselekménybe, s emiatt nem- kívánatos az adott helyen való tartózkodása, vagy egyenesen életveszélyes az a számára, illetve magát az egyházat is belerántaná az ügybe. De ide tartoznak az egyházi természetű okok is. így ha az adott helyen való tartózkodás a hívek előtt kezeskedés lenne olyan korábbi cselekményekről, vagy viselkedésről, melyet a helyi ordinárius elítélt vagy nem hagyott jóvá. Ilyenkor célszerű kérni, vagy parancsolni a távozást. Ha a klerikus nem távozna, úgy a helyi ordinárius kérhetné az illető saját ordináriusát, hogy hívja vissza őt az inkardinációja szerinti részegyházba. A saját ordinárius élhetne végső esetben büntető paranccsal (1371. k. 2), melynek büntetése a felfüggesztés lenne. Ugyancsak megfelelő ok a klerikus távozásának sürgetésére, amikor gond van a klerikus szent szolgálatával, így a prédikációjával, a szentségek, illetve szentelmények kiszolgáltatásával, a gyóntatásával. Először figyelmeztetni kell a klerikust a problémáról, hogy ti. tartsa meg az egyetemes és a helyi fegyelem előírásait. Ha ez eredménytelennek bizonyulna, úgy korlátozható, illetve megvonható a prédikálási, a gyóntatási felhatalmazás. Ha még ez sem oldaná meg a problémát, úgy a helyi ordinárius is kiadhatná a büntető parancsot, vagy megfelelő büntetéssel sújthatná a klerikust. Ha pedig a klerikus hivatalt kapott abban a részegyházban, melynek a területén tartózkodik, s konfliktus lépne fel, abban az esetben meg kell nézni a két ordinárius közti megegyezés szövegét, ha lenne ilyen. Ha nem lenne ilyen megegyezés, vagy ha az nem tartalmazna ilyen esetre megállapodást, akkor a 271. k. 3. §-ának előírását kell követni. Eszerint a saját ordinárius visszahívja a klerikust, illetve a helyi ordinárius pedig megtiltja számára a további tartózkodást. Végül megjegyezzük, hogy a helyi ordináriusnak nincs különösebb jogi kötelezettsége azon klerikusokkal szemben, akik a joghatósága alá tartozó területen tartózkodnak, s nincsenek oda inkardinálva, illetve nincs a törvényesen áttelepült klerikussal megállapodása, s nem is adományozott a számára egyházi hivatalt. így nem köteles ellátásáról, vagy egyéb anyagi és lelki jellegű szükségleteiről gondoskodni. Ez az inkardináció szerinti ordinárius kötelessége, miként az is, hogy felügyelje a klerikusai életvitelét. Itt legfeljebb erkölcsi kötelessége lehet a helyi
