Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban
12 Erdő Péter 1. A hivatal természete A primácia, mint a metropoliták és a pápa közötti közbülső fokozat Pseudo Isidor elméleti alkotása. A hamis dekretálisok elméletének fő elemei kritikai reflexió nélkül kerültek be Gratianus Decretumába is, ahová azonban felvételt nyertek más szövegek is, amelyek korábbi időszakokból származtak. Gratianus elfogadja az általános - bár nem ellentmondásoktól mentes - képet, amelyet Pseudo Isidor rajzolt a témáról; vagyis úgy Írja le a primáciát, mint egyházi hivatalt, amikor a megyéspüspök fölötti hierarchia különböző fokozataihoz tartozó hatalomról beszél (D.21 c. 1 § 5) és megkisérli megvilágítani azokat a közös jogokat is, amelyek minden prímás tisztségét jellemzik (D.99 pr.). A primáciát ugyanilyen szellemben írja le Rufinus Mester is (1157-1159 vagy még inkább 1164 körül), aki szerint a prímások a metropoliták prelátusai, azaz felettes hatóságai.27 A Summa Coloniensis (1169) számára viszont a püspökök közötti alá- és fölérendeltséget a dignitas határozza meg (ratione dignitatis),28 Cremonai Sicardus szerint (1179-1181) Szent Péter és Szent Pál között (vagyis az apostolok különböző utódai között) a különbség a kormányzati tisztségben („in administrationis officio”)29 áll, a Summa Lipsiensis szerint (1186) a püspökök, érsekek és prímások közötti különbség alapja ezek különböző méltósága.30 Megjegyzendő, hogy a „méltóság” szó itt szakkifejezés a hivatal megjelölésére, ahogyan az „administratio” szó is.31 Végül Huguccione (1188-1190) világosan azt vallja, hogy a prímás a metropoliták 27 Summa, ad D. 99 pr.: Quibus primatibus archiepiscopi nonnullam debent reverentiam tamquam prclatis suis: a quibus archicpiscopis potest appellatio fieri ad ipsos primates, et non c converso (Die Summa Decretorum des Magister Rufinus, ed. H. Singer, Paderborn 1902 [uny. Aalen - Paderborn 1963], 194). Rufinus személyéről újabban lásd DEUTINGER, R., The decretist Rufmus — a well-known person? in Bulletin of Medieval Canon Law 23 (1999) 10-15. A „praelatus” kifejezés jogi jelentéséről lásd CLAEYS BOUUAERT, F., Prélat, in Dictionaire de droit canonique, VII. 176kk. MIRAS, J., La noción canonica de „praelatus", Pamplona 1987. Maier, P., „Praelatus" De Trento a la primera codificación, Pamplona 1998. 28 III. 13: (...) sciendum est superiorem tripliciter dici: ratione ordinis, ratione dignitatis, auctoritate legantis (Summa „Elegantius in hire diuino" seu Coloniensis, cd. G. Fransen - S. Kuttner, 1-4 [Monumenta Iuris Canonici A, 1, I-IV] New York, Città del Vaticano 1969-1990. I. 119). 29 Summa, ad D. 21 et 22, De autoritatc: (...) Prcest persona persone quadruplicitcr. In administrationis officio unde Petrus maior fuit Paulo. In uite merito unde Augustus minor est Ieronimo ut C.ii. q.vii. Paulus et Quamquam [c.33 c 34], In ordine ut dyacon minor est presbitero. In consecratione ut sacerdos minor est episcopo (Bibliotcca Apostolica Vaticana, Pál. lat. 653 fol. 68ra). 30 Ad D. 21 c. 1: Cleros. In hoc c. agit de nominibus clericorum ostendens que differentia sit inter dignitates episcoporum, archicpiscoporum, mctropolitanorum, patriarchamm (Leipzig, Universitätsbibliothek 986, fol. 13va). 31 A „dignitas” és az „officium” szót szinonimaként használja PETRUS LOMBARDUS, Sententiae IV 24, 11: Sunt et alia quaedam non ordinum sed dignitatum vel officiorum nomina (PL 192,904). Bernardus PARMENSIS viszont (1240 után) szinonimaként használja a „dignitas” és „administratio” szavakat: Maioritas consideratur ordinis, dignitate sive administrationc et antiquitate (Summa super titulis Decretalium lib. 1. tit. 33 De maioritate et oboedientia § 2). A hivatalokkal kapcsolatos terminológia történetéhez lásd KROESCHELL, K., Amt, in ERLER, A. - KAUFMANN, E. (Hrsg.), Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte, Berlin 1971, I 150-154.
