Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Hársfai Katalin: Az alkoholizáló életmód hatásának figyelembe vétele a házassági beleegyezés vizsgálatánál
128 Joggyakorlat sajátos magatartás forma. A nem alkoholista szülő viselkedése megváltozik, „túlélő magatartást” vesz fel, ennek lényege az alkoholista házastárs viselkedésének a palástolása. Eleinte a házastárs és az egész család tagadja a bajt, megígértetik az alkoholistával, hogy felhagy az ivással, ami természetesen nem sikerül. Ezt újabb szemrehányások követik, aminek a hatására az italozó életvitel súlyosbodik. Most már a külvilág előtt sem titkolható tovább az italozás és a család összeomlik. Ekkor a nem italozó házastárs átveszi a vezetést, a másik házastársat gyermekként kezeli. Az alkoholista elveszti férji/feleség szerepét valamint apai/anyai szerepét. A nem alkoholizáló házastárs elkezd fenyegetőzni a válással. Érdekes megállapítást tett egy kutató5 a családok együtt maradásával kapcsolatban. Sokkal több az olyan család, ahol a férj alkoholizál és a feleség nem. Ezt azzal magyarázzák, hogy a férfiak a feleség alkoholizmusa esetén könnyebben elválnak polgárilag és szétköltöznek, míg a nők továbbra is együtt maradnak és vállalják a konfliktusokat. Az alkoholista személy hozzátartozóiban (elsősorban a házastársában) kialakul egy önvád: valamit elhibázott és miatta vált alkoholistává a házastársa. IV. Alkoholista szülő felnőtt gyermeke Az alkoholista szülők gyermekei úgy nőnek fel, mint akinek nincsenek szüleik. Az egyik szülő ugyanis az itallal foglakozik a másik az alkoholista szülővel. A gyermekek is, ahogy a nem alkoholizáló szülő, palástolnak, hazudnak, és hibásnak érzik magukat a szülő alkoholizáló életmódjáért. Nagyon valószínű, hogy maguk is alkoholisták lesznek vagy kodependensek. Az ivási szokások a család hatására észrevétlenül alakulnak ki. A kutatók szerint ritka az az eset, hogy a szülők alkoholizmusa közvetlen mintaként szolgáljon. Ennek az az oka, hogy a szülők még nem alkoholisták akkor, amikor a gyermek kicsi, tehát erősen hajlamos az azonosulásra.6 Ellenben, rögzül a gyermekben a családi miliőből az, hogy az ivás, hozzá tartozik a felnőtt szerephez. így a család, szomszédok, barátok kapcsolatán át másodlagos modellként válik mintává az alkoholizálás. Nehezíti a helyzetet, hogy sokáig rejtve maradnak a személyiségben ezek a viselkedés sémák és csak később állandóan ellenőrizhet és kijavíthat, akiről gondoskodhat, akinek megelőlegezheti a szükségleteit, s aki helyett megcsinálhat olyan dolgokat, amelyekre egyébként az adott személy is képes volna. A kodcpcndencia tanult viselkedés és személyiség szerkezeti hiba, amely nagy mértékben csökkenti az egészséges, intim kapcsolat kialakításának és fenntartásának képességét. A kodependens engedékenyen tűri, hogy egy másik ember viselkedése befolyásolja őt, miközben elszánt erőfeszitésscl törekszik a másik viselkedésének szabályozására (...) A kodependenseknek valójában szükségük van maguk körül ezekre a támaszra szoruló, pszichésen labilis emberekre ahhoz, hogy kóros módon ugyan, de hasznosnak és ezáltal ’boldognak’ erezzék magukat.” Lásd még: KELEMEN G., A kodependenciáról.in Psychiatria Hungarica 6/2 (1991) 93-108. A kodcpcndencia jellemzőit így foglalja össze: ,,a) egy magatartászavarban szenvedő, problémás ember viselkedéséhez való reaktív alkalmazkodás; b) az aktív gondoskodás köntösében megjelenő szabályozás és irányítás törekvése.” 5 WlJLENS, M., Kinder von alkoholikern und deren ehefahigkeit in De Processibus Matrimonialibus 5 (1998) 91. 6 BUDA B., a család szerepe a deviáns magatartásformák kialakításában (Különös tekintettel az alkoholizmusra), in BÁLINT I. (szerk.), Megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció, Budapest 1980. 85.
