Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetések megszűnése magánál a jognál fogva
Közlemények 99 nem lehet kinyilvánítani a cenzúrát. Az önmaguktól beállt hatások elengedésére azonban belső fórumon - szentgyónás keretében - szükség van.17 Mindezek figyelembevételével mondhatjuk, hogy azokban az esetekben, amikor az elévülési idő lejárt, a tettes magánál a jognál fogva, külön hatósági intézkedés nélkül megszabadul minden, tehát az önmagától beálló büntetések automatikus következményei alól is. ÖSSZEGZÉS Egy büntető törvény vagy parancs, illetve a hozzá kapcsolt büntetés megszűnése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető cselekedet törvényes és szabályszerű vagy esetleg erkölcsileg helyes volt, csupán azt, hogy az adott cselekedetet a kánoni büntetőjog (már) nem szankcionálja.18 A büntetés megszűnése sem a bűn megszűnését és ezzel az esetleg elvesztett kegyelmi állapot visszaszerzését jelenti, hanem azt, hogy az egyház közösségének okozott kár nem olyan jellegű, hogy ennek megbüntetésére külső fórumon szükség van. Mindezek mellett megmaradhatnak olyan hatások (pl. szentelési szabálytalanságok) amik függetlenek a büntetéstől, mert azok az elkövetett cselekedet következményeképpen automatikusan életbe léptek. Ezek megszűnésével kapcsolatban külön rendelkezések az irányadók. Mivel az egyház jogrendszere nem pusztán szabályok írásba foglalását jelenti, hanem sokkal inkább az erkölcsi (vagyis Istentől jövő) törvények megtartását és megtartatását célozzák, az igazi cél nem egy szabályrendszer betű szerinti megtartása, hanem az Istennel és Egyházban, az Isten népének közösségében való helyes együttélés, ami a lelkek üdvösségének alapja. így válik a jelen kánonokban is érvényessé a regulae iuris kijelentése: „Nem vitás, hogy az sérti meg a törvényt, aki betűjét megtartva, annak szelleme ellen vét.”19 17 CITO, Prescription in Penal Matters, 198. 18 Exegetical commentary, 236. (SANCHIS, J.). 19 VI. 5. 12. 1. § 88.
