Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Lehetőségek és kényszerek - Néhány kérdés az egyházi ingatlanok sorsával kapcsolatban
KÁNONJOG 8 (2006) 97-104. SCHANDA Balázs LEHETŐSÉGEK ÉS KÉNYSZEREK - NÉHÁNY KÉRDÉS AZ EGYHÁZI INGATLANOK SORSÁVAL KAPCSOLATBAN I. A TÖRVÉNY ELVEI; II. A TÖRVÉNY GYAKORLATA; III. LEHETŐSÉGEK ÉS KORLÁTOK; ÖSSZEGZÉS. A rendszerváltozással megnyílt a vallás szabad gyakorlásának lehetősége. Azonban hiányoztak azok az alapvető egyház intézmények, melyek által a hívő emberek meggyőződésüket kifejezésre tudták volna juttatni. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1990. augusztus 20-án tett nyilatkozatában a közjó és a nemzet szolgálatát szem előtt tartva, az egyház szabadságát biztosítandó, kijelentette; „... ragaszkodunk az ingatlanok fokozatos visszaadásához — az ország gazdasági erejének szem előtt tartásával -, vagy pedig a megfelelő kártérítéshez.” Az állam-egyház viszony alapelveivel kapcsolatban a rendszerváltozással megszülető törvény,1 illetve az Alkotmánybíróság értelmező tevékenysége1 2 egyértelmű, és széles körben elfogadott kereteket teremtett. Ugyanakkor számos részletkérdés a mai napig félreértések és viták tárgya. Nem volt feszültségmentes az egyházi ingatlanok sorsának rendezése sem az 1990-es évek elején. E feszültségek mára jobbára feloldódtak - hiszen a törvény és a kedvezményezettek is tudatosan törekedtek az új jogsérelmek elkerülésére. Tizenöt év távlatból azonban érdekes a visszatekintés: honnan indult és hova jutott, merre halad a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése, hiszen e folyamatnak nagy hatása van az egyházi élet - hitélet és közfeladat-átvállalás keretire. Milyen kényszereket és milyen lehetőségeket hordoz a törvényi szabályozás? Hogyan alakulhat a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése során az egyházak számára visszaadott ingatlanok sorsa? I. A TÖRVÉNY ELVEI A rendszerváltozás egyik meghatározó döntése Magyarországon a reprivatizáció elvetése volt. Elismerve a tulajdoni helyzet illegitim voltát, legalitását a törvényhozó nem kérdőjelezte meg. Az Alkotmánybíróság megállapította azt, hogy az 1940-es évek második fele és 1952. között az állam kártalanítás nélkül állami 1 A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. tv. (a továbbiakban: Lvt.) 2 Mindenekelőtt az alaphatározatnak tekinthető 4/1993. (II. 12.) AB hat. ABH 1993, 48.
