Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI 65 Ezt a módszert, mint annyi más újdonságot (vő. bibliakritika), először a protestantizmus használja fel, és a leglátványosabb alkalmazása ebből kifolyólag német nyelvterületen történik, gondoljunk csak Johann LORENZ MOSHEIM (1755), vagy FERDINAND CHRISTIAN BATIR (1860) munkáira. Itt kell megemlítenünk K. LACHMANN-t (1851) is, aki a források szövegkritikájához alkalmazott filológiai elvek meghatározása terén ért el maradandó eredményeket.58 A német tudományosságban alkalmazott új módszer megjelenésének nagyszerű példája a Monumenta Germaniae Historica sorozat.59 Látnunk kell, hogy a XIX. század közepétől meginduló egyházi forráskiadások, gondolunk itt első sorban JACQUES-PAUL MIGNE és társai tevékenységére, célja elsősorban az egyházi örökség minél teljesebb hozzáférhetővé tétele volt, amit a rendelkezésre álló legjobb kéziratok nyomtatásban való megjelentetésével próbáltak megvalósítani. Ezek a nagyszabású forrásfeldolgozó munkák azonban nem voltak tekintettel a fo szövegtanú-csoportok legalább lábjegyzet szintjén való feltüntetésére. Általában megelégedtek a jó minőségűnek tartott kézirat minél jobb átiratával. A Migne féle, eredményében mindezidáig legnagyobb szabású keresztény ókort és középkort feldolgozó 1845-1850 között végzett kiadó munka mindezek tükrében a diplomatikai kiadási formához áll közelebb. Ez sokszor komoly bizonytalanságot jelent a szöveg megbízhatóságában. JEAN-BAPTISTE PlTRA (t 1889)60, aki korábban a Migne által vezetett csoport tagja volt, luris ecclesiastici graecorum historia et monumenta címmel dolgozta fel a keleti egyház forrásait, amely két kötetben látott napvilágot Rómában 1864-ben és 1868-ban. Ebben a műben a bíboros szakított a megszokott diplomatikai feldolgozással. Pitra lehetőségeihez mérten minden kéziratot felhasznált, hogy a legjobb minőségű szöveget tudja müvének főszövegében az olvasó elé tárni, illetve annak számos változatát a jegyzetekben felsorakoztathassa. Az itáliai, spanyol, francia, belga, angol, német, lengyel, osztrák, magyar, orosz és görög könyvtárak VIII-XVI. századi kéziratainak felhasználása mutatja a szerkesztő igényét a kritikai szempontok érvényesítésére. Az új szempont: kiválasztani a szöveghagyományban ősi és egyúttal domináns szövegformát; annak legépebb formájának főszövegben történő elhelyezése; a domináns és legalább szignifikánsan megtalálható eltérő szövegtípusok, ill. esetleg egyedi eltéréseket hordozó kéziratok változatainak lábjegyzetben való közlése; végül a fő recenziók egymáshoz való viszonyának, valamint lehetséges kialakulási okainak vizsgálata bevezető tanulmány, vagy függelék formájában. A XIX. század végétol megjelenő kritikai kiadásokban, nagyban segítik a kutatót az olykor megjelenő alapos szerző, és személynév-mutatók; a jogszabály és keletkezési jogforrásra utaló indexek. Az újabb, XX. század végi, XXL század eleji szövegkritika a technikai 511 QUIRIN, H., Einführung in das Studium der Mittelalterlichen Geschichte, Braunschweig 1961, 166-167. 59 Monumenta Germaniae Historica inde ab anno Christi quingentesimo usque ad annum millesimum et quingentesimum, Berolini-Hannoverae-Minaci 1826ff (továbbiakban MGH). f,n SZUROMI Sz.A.,Jean-Baptiste Pitra és műve, a luris Ecclesiastici Graecorum Historia et Monumenta, in BaáN I. (szerk), „A szent atyák nyomdokait követve". In memoriam Vanyó László, Budapest 2003. 375-386.
