Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai

AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI

57

dal más-más állagúvá vált, az utóbbi finomságáról, az előbbi a rajta található apró szőrszálhelyekről ismerhető fel. Használtak kecske, birka és borjúbőrt is. Gyakran egy pergamen kódex akár ötszáz birka bőrét is tartalmazhatja, ami önmagában mutatja egy könyvnek az értékét, és hogy miért próbálták a bőr minden egyes darabját a lehető legnagyobb hatékonysággal feldolgozni. Az is előfordult, hogy a már egyszer elkészült kézirat lapjaira újabb szöveget vezettek, miután vagy kikaparták, vagy lemosták a korábbi tintát. A lemosáshoz egy éjszakára tejbe áztatták a használt pergament, amit utána liszttel és habkövei újra átdörzsöltek és krétával behintettek. Ezeket az átírt kéziratokat palimsest kódexeknek nevezzük.37

írófelület lehetett még iskolás használatra a leukoma, azaz fehérre festett fatábla, de a viaszos tábla is. A viaszos táblát (tabula caerata)38 előszeretettel használták az ókorban magán levelezésekre és végrendeletekre. A mind a négy oldalán peremes fa, csont, elefántcsont lapot kitöltötték viasszal, melynek színe a középkorban fekete vagy zöld volt.39 40 Az egymásnak fordított és összekötött két lapból álló táblát diptichonnak, a mindkét oldalán és egész szélén szegélyes harmadik oldallal kiegészítettet pedig triptichonnak nevezték. Ami ennél több lapot tartalmazott poliptichonnak hívták.

A viaszos tábla kivételével, amire palavesszőböl, valamint fémből, csontból, vagy elefántcsontból készült síp/tcs-sal írtak, írásra általában tintát használtak. A tinta40 színe koronként és földrajzi területenként is változott az előkészítéséhez felhasznált anyagok és koncentrációjuk függvényében. Főképp gubacsból, vízből - vagy sörből -, vitriolból és gumi-arabicum elegyéből előállított tinta az ókorban és a korai középkorban egészen sötét fekete, amely a karoling korra barna, vöröses barna színt ölt. A XI - XIII. században leginkább a sötétbarna szín az általános, mind az Itáliában, mind a francia területen másolt kánonjogi kéziratok esetében.41 Ez az árnyalat az évek múlásával és a nedves környezet hatására jelentősen fakulhat. Kiemelésre rubrumot (piros festék) használtak, amely rubrikákat a szöveg lemásolása után vezették fel, a margón apró betűkkel megjelölt helyen, a pergamenre. A korai középkorban a kommentált szöveget magát is gyakran rubrummal, míg a kommentárt fekete tintával írták. Nagyon ritka esetekben találunk arannyal vagy ezüsttel írt szavakat is. A mü, könyv kezdőbetűje általában díszes és több színnel is illuminált (piros, kék, zöld, arany). A XII. századi kánonjogi műveknél kedvelt az

37 BlSCHOFF, Latin Paleography, 11-12.

311 BaTTELLI, Lezioni di Paleográfia, 26-28. BlSCHOFF, Latin Paleography, 13-14.

39 KjtzinGER, E., Early Medieval Art in the British Museum and British Library, London 1987.3 32-33, 37, 56-57,63-66.'

40 BATTELLI, Lezioni di Paleográfia, 43-44. BlSCHOFF, Latin Paleography, 16.

41 Vö. SZUROMI, Sz.A., Work in progress’ - The transition from cathedral teaching to university instruction of canon law in the II'1’ and 12‘h Century (Some notes on Anselm 's Collection compared with Ivo ’s works), in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 91 (2005) 758-766. SZUROMI, SZ.A., Some observations on BÄV Pat. tat. 587 as compared with other textual witnesses of Ivo's works, in SZUROMI, SZ.A. (ed ), Parare viam Domino. Commemorative Studies on the occasion of Rt. Rev. Polikárp F. Zakar O Cist 's 75lh Birthday (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1II/7), Budapest 2005. 179-203, különösen 184-185, 200-201.