Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai
52 SZÚROM! SZABOLCS ANZELM tosan megőrzi szakrális jellegét. A Biblia, a szenthagyomány és a Tanítóhivatal alapvető és lényegét meghatározó forrása az egyház életének, így az ebben az életben résztvevő személyek és dolgok kapcsolatát szabályozó normarendszernek, a kánonjognak is. Az egyház kinyilatkoztatás fényében való tudományos vizsgálata, annak jogi rendszerét feltáró és megvilágító elemzése, a teológiai tudományágak közé emeli a kánonjogot. Ez nem azt jelenti, hogy az egyházjog művelése nélkülözhetné a jogi módszer alkalmazását, hanem azt, hogy az egyház kettős természete (evilági — transzcendens) szükségessé teszi annak összetett eszközzel való vizsgálatát. A kánonjog saját történettel — mint önálló tudományággal — is rendelkezik, mely nem is olyan rég, még szorosan hozzá tartozott a hatályos jog megfelelő megismeréséhez, de továbbra sem tekinthet el ismeretétől a jogértelmező, különösen akkor, ha a hatályos jogi norma régi jogot foglal magában. 2. A kánonjog története Az egyházi jogszabályok összefoglalására az egyháztörténelem folyamán számos gyűjtemény keletkezett, melyek kezdetben szokásjogot, a későbbiekben főképp zsinati kánonokat, pápai ügyleveleket, egyházatyáktól származó szövegrész- leteket, bibliai vagy más teológiai írások idézeteit tartalmazták. De gyakran kerültek be állami jogalkotótól származó források is az egyházi kollekciókba. A kánonjogi ismeretek szélesebb körű megismertetésének a hajnalát a székesegyházi oktatásjelenti, ahol a legújabb egyetemes és területi egyházfegyelmi anyaggal lépésről - lépésre kiegészített gyűjtemények az egyház hierarchikus és intézményi működésének következetes és letisztult megerősítését szolgálják, különös tekintettel a szentségek kiszolgáltatására, az egyházi bíróságok működésére és az egyházmegye központi irányítására. Ennek az időszaknak kiemelkedő kollekciói mind a bennük lévő joganyag, mind az összeállításuk mögött meghúzódó koncepció szempontjából, LUCCAI SZENT ANZELM joggyűjteménye (1081-1083)9 és CHARTRES-I SZENT IVÓ munkája (1093-1095).10 A régi jog időszaka után (I. sz.-l 140) a kánonjog művelésében minőségi változást hozott az egyetemi oktatás. Az 1140 körül keletkezett Decretum Gratiani (Concordantia discordantium canonum)" már az egyetemi oktatás számára készült, de még, mint kihirdetést * 111 ' LANDAU, P., Erweiterte Fassungen der Kanonessammlung des Anselm von Lucca aus dem 12. Jahrhundert, in GOLINELLl, P., (ed.), Sant ' Anselmo, Mantova e lotta per le investiture (Atti del Convegno Internazionale di Studi, Mantova 23-24-25 maggio 1986), Bologna 1987. Vö. SZÚROM!, Sz.A., Anselm of Lucca as a Canonist (Critical Summary on importance of the Collectio Anselmi Lucensis, in Rivista Internazionale di diritto comune 16 (2005) [megjelenés alatt], 111 Sprandel, R., Ivo von Chartres und seine Stellung in der Kirchengeschichte, Stuttgart 1962. BREIT, M., Editions, Manuscripts and Readers in Some Pre-Gratian Collections, in CUSHING, K.G.-Gyug, R F. (ed ), Ritual, Texts and Law. Studies in Medieval Canon Law and Liturgy Presented to Roger E. Reynolds (Church, Faith and Culture in the Medieval West), Aldershot 2004. 205-224, különösen 211-218. 11 Larrainzar, C., El borrador de la «Concordia» de Graciano: Sankt Gallen, Stiftsbibliothek MS 673, in Ius Ecclesiae 11 (1999) 593-666. VlFJO-XlMÉNEZ, J M., «Concordia» y «Decretum» de! Maestro Graciano. In memoriam Rudolf Weigand, in lus Canonicum 39 (1999) 333-357.
