Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A magyar unitárius keresztség érvényességének mai megítélése és ennek kihatása a katolikus házasságjogi gyakorlatra

A MAGYAR UNITÁRIUS KERESZTSÉG ÉRVÉNYESSÉGÉNEK MAI MEGÍTÉLÉSE

45

resztség érvénytelenségét deklaráló 2001-es válasz.17 Esetünk vonatkozásában e megnyilatkozás azért különösen érdekes, mert az említett vallás - a korábbi unitárius gyakorlathoz hasonlóan - máig is szabályos szentháromsági formulát használ, s a Szentszék e tény ellenére állapította meg keresztségük abszolút érvénytelenségét! Ez a mormon keresztség hivatalos megítélésében szembetűnő fordulatot jelent, amennyiben eddig a katolikus doktrína óvakodott keresztségük biztos érvénytelenségének általános formában történő kimondásától.18 E fordulat nemcsak azért igényel árnyalt magyarázatot, mert több mint egy évszázados hivatalos praxist revideált, hanem azért is mert érveit a hitvallás elégtelenségéből, illetve a helyes kiszolgáltatói szándék ebből fakadó szükségszerű hiányából vezeti le. Ez meglehetősen új hangsúly, ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi doktrína - legalábbis egyes periódusokban - feltétlenül hajlott arra, hogy a szentségi forma hiánytalan végrehajtása esetén a belső szándék meglétét automatikusan vélelmezze. Ezzel szemben a jelen válasz nemcsak ezt nem teszi, hanem a precíz szentháromsági formula ellenére a mormon keresztséget egyenesen egyértelműen és biztosan étvénytelennek nyilvánítja (s nem csak pusztán kétségesnek). E markánsan új hangsúly magyarázatára Luis Ladaria, a Nemzetközi Teológiai Bizottság elnöke és Urbano Navarrete neves házasságjogász vállalkozott.19

Az egyház doktrínája és fegyelme szerint a megfelelő szándék felindítása esetén bárki képes érvényesen keresztelni.20 21 Az egyház ezen általános képesség magyarázatát Isten egyetemes üdvözítő szándékában, illetve a keresztség üdvösséghez szükséges voltában látja. Éppen a keresztség ezen üdvösséghez való szükségessége miatt hajlott az egyház arra, hogy a szentség kiszolgáltatásánál megkövetelt helyes intenciójelenlétét széleskörűen elismerje, még olyan esetben is, amikor a szentháromsági hit téves felfogásával találkozunk, mint például az ariánusoknál.2'

17 D. Utrum baptismus collatus apud communitatem «The Church of Jesus Christ of Latter-Day Saint», vulgo dictam «Mormons», validus sit. R. Negative, CONGREGATIO PRO DOCTRINA FIDEI, Responsum ad dubium de validitate baptismus, 5. VI. 2001, in AAS 93 (2001) 476.

IK L. LADARIA, Commento teologico [sulla risposta ad un dubbio circa la validità del battesimo conferito nella «Chiesa di Gresii Cristo dei Santi deU'ultimo giorno»], in Periodica 90 (2001) 638-647, 638.

19 LADARIA, Commento, 638.; továbbá: U. NAVARRETE, Commento pastorale e canonico, 647-659.

20 Lásd mindenekelőtt: DHm 3100-3102; KKK 1256; CIC 860. kán. 2. §.

21 Ladaria, 640. Az ariánus keresztség érvényességét állító tanítóhivatali megnyilatkozáshoz lásd Szent Sziriciusz pápa Himerius tarragonai püspöknek címzett eligazítását: DHm 183. E szöveghely pontos értelmezésénél azonban aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a dokumentum keletkezésekor az ariánus eretnekségnek már meglehetősen megszelídült változatai domináltak (358 után). Ezek, az ‘anomoianus’ tévedésnél a katolikus doktrínával már sokkal jobban egyeztethető, sőt esetenként egyenesen inkább csak ‘verbális’ eretnekségnek minősülő (‘szemi-arianista’) tanok rövid áttekintéséhez lásd pl. M. JUGIE, Arianesimo, EC 1, 1883-1890, 1885. E szempontból aligha tekinthető irrelevánsnak, hogy a monarchianus és adopcionista (a szélsőséges arianizmussal tehát közeli rokonságot mutató, élesen antitrinitárius) nézeteket hirdető Szamoszatai Pál követőinél az I. Nikaiai Zsinat 19. kánonja újrakeresztelést rendelt el; vö. DHm 127; M. JUGIE, Paolo di Samosata, EC 9, 741-743. (Igaz, a pauliánusoknál a szentháromsági formula is hiányzott. Nyilvánvaló azonban, hogy keresztségük érvénytelenségének okát nemcsak a formahiányban, hanem legalább oly mértékben a lényegi doktrinális tévedésben is látták. Ezt erősíti meg I. Szent Ince