Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A gyóntató néhány súlyos kötelezettsége
A GYÓNTATÓ NÉHÁNY SÚLYOS KÖTELEZETTSÉGE 35 ük, másrészt annyi melegséggel, a meggyőződés és meggyőzés oly erejével kell ezeket elmondani, hogy a gyónó szívébe mélyedjenek s ott soká rezegjenek, visszhangozzanak.”23 E) A követendő vélemények megválasztásában: ha egy adott eset eldöntésére vonatkozóan csak valószínű vélemények állnak egymással szemben, úgy azok közül azt válassza ki, amelyik a gyóntatót hatásosabb módon tartja távol a bűn elkövetésétől. Általában az enyhébb vélemények minősülnek ilyennek, viszont a tisztaság elleni bűnök leküzdésénél olykor a szigorúbb felfogás követése az eredményesebb. F) A gyónási titok megtartásában: különös módon kell a gyón- tatónak óvakodnia e titok akár közvetlen akár közvetett megsértésének veszélyétől. Kétség esetén a biztosabb módot válassza. A gyóntató okossága önmagával szemben: 1) A hatodik paranccsal kapcsolatosan elkövetett bűnök megállapításánál különösen óvatos legyen: ne érdeklődjön nem szükséges részletek után, mivel ez alkalmat jelenthet úgy a maga, mint a gyónója számára a kísértésre. A hatodik parancs és a gyóntatás vonatkozásairól a Szent Officium 1943. május 6-án kiadott egy utasítást, amit nem fordítottak le egyetlen nyelvre sem, főleg a tárgy kényes volta miatt. Ezen utasítás kiadásának fő motívuma az volt, nehogy a bűnbocsánat szentsége az üdvösség elnyerése helyett a botránkozás alkalmául szolgáljon, főleg abban az esetben, ha a gyóntató könnyelmű és tapintatlan, éspedig a hatodik paranccsal kapcsolatos bűnök és problémák firtatása tekintetében24. Ha a gyóntató tapintatlanul járna el, úgy megsértené a gyónók érzékenységét. A tapintatlan kérdések természetesen gyanúba kevernék a gyóntatót magát is. Az utasítás kimondja, hogy a szexuális felvilágosításra és a higiéniára vonatkozó kérdésekben nem illetékes a gyóntató. Sem azok megkérdezésében, sem azok megválaszolásában. A hatodik paranccsal kapcsolatban tehát adott esetben jobb inkább hallgatni, akár a gyónás teljessége rovására is, mintsem megsérteni egy indiszkrét kérdéssel a gyónót. Azaz jobb tévedni per defectum, mint per excessum (In materia luxuriae multo melius est in pluribus deficere ratione integritatis Confessionis, quam in uno superabundare)25. 2) Kerülje a gyónók tekintetét, főleg a nők tekintetét a gyóntatás során; tehát ne nézzen a szemükbe (ennek természetesen semmi köze a beteges tekintetkerüléshez, vagy a sunyi szemlesütéshez, netán a beteges félénkséghez, szemérmességhez). 3) A nők gyóntatása során óvatosan járjon el: igyekezzék a gyónó figyelmét a lényegi elemekre irányítani; kerüljön minden bizalmasságot (ez nem törli, hanem megerősíti a valódi bizalmat), nehogy a ragaszkodás iránta ezen személyek részéről túlzó, vagy beteges legyen. 4) Ma a kérdezés helyett inkább a dialógust ajánlják a pasztorális könyvek, ami természetesen csak akkor valósulhat meg, ha mind a gyónó, mind a gyóntató készen áll erre mind lelkileg, mind szellemileg. Ismert dolog, hogy a gyónó és a gyóntató között létrejön valamiféle lelki kapcsolat, amit esetleg egyfajta (egyoldalú, vagy kölcsönös) érzelmi kötődés is kísérhet, főleg 23 MlHÁLYFI, Az emberek megszentelése, 240. 24 TreVISAN, G., La facollá di confessare, in MlRAGOLI, E. (a cura di), II sacramento della penitenza. Il ministero del confessore: indicazioni canoniche e pastorali, Milano 2001. 113. 25 TREVISAN, La facollá di confessare, 115.
