Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A gyóntató néhány súlyos kötelezettsége
A GYÓNTATÓ NÉHÁNY SÚLYOS KÖTELEZETTSÉGE 31 A gyóntatónak meg kell bizonyosodnia a gyónó felkészültségéről, majd pedig a feloldozás megadásáról, illetve annak elhalasztásáról kell döntenie. Fel kell üldözni azokat a gyónókat, akik kellően felkészültek. A gyóntató számára ez mindenképpen kötelezettség. Nem szabad feloldozni azokat a gyónókat, akik a bánatnak semmiféle jelét nem adták (indispositi), akik életük megjavítását sem ígérték meg, vagy akik a visszaesés elhárítására szolgáló eszközöket is visszautasították, vagy ha valamely súlyos kötelesség teljesítésétől vonakodnak, pl. nem akarják visszaadni a lopott jószágot, értéket, bár megtehetnék; nem akarnak megbocsátani, s ellenségükkel kibékülni, vagy a nyilvános botrányt megszüntetni, stb. A feloldozást általában akkor kell elhalasztani, ha a gyónó felkészültsége kétesnek látszik. A gyóntatónak azért nem szabad ilyenkor feloldozást adnia, mert kerülnie kell mindazt, ami a gyónást az érvénytelenség veszélyének teszi ki. Kétesnek lehet tekinteni a gyónó felkészültségét abban az esetben, ha súlyos kötelezettség teljesítését megígérték ugyan, de megfelelő ok nélkül nem tartották meg (pl. alkalomkerülés, kibékülés, kár helyreállítása, stb.). Ha azonban megfelelő ok áll fenn, úgy a feloldozást feltételesen (sub conditione) kell megadni, pl. ha a feloldozás elhalasztásából nagyobb kár, mint jó származna, vagy ha a gyónó java kívánná meg ezt. Feltételesen kell adni feloldozást akkor, ha ebből a gyónónak lelki kára származna, s a feltétel nélküli feloldozás viszont a szentség érvénytelenségének a veszélyével járna, így 1 ) ha a gyóntató kételkedik abban, hogy egyáltalán feloldozta-e vagy hogy szabályszerűen oldozta-e fel a gyónót halálos bűn alól; 2) ha kételkedik abban, hogy a gyónó valóban jelen van-e, vagy hogy a gyónó él-e még, vagy már meghalt a gyónás közben; 3) ha kétsége van afelől, hogy van-e elégséges anyag a feloldo- záshoz, ami előfordulhat fejletlen gyermekeknél, gyengeelméjűeknél, félbolondoknál, félig-meddig agyalágyult öregeknél; vagy ha feltételesen újra keresztelt felnőttet kell azonnal feloldozni; vagy ha a gyónó csak kétes anyagot említ, vagy olyan tökéletlenségeket vall be, amik még a bocsánatos bűn kategóriáját sem érik el; 4) ha a gyóntatónak kétsége van afelől, hogy van-e gyóntatási (büntetés elengedési) felhatalmazása az illető gyónóval szemben, vagy ha a gyónót nem oldozná fel, úgy az kénytelen volna hosszabb ideig a bűn állapotában lenni. 5) Ha kétsége van a gyónó felkészültsége felől, ám a feloldozás nem halasztható el. így feltételesen oldozható fel a) az a haldokló, aki már elvesztette eszméletét, s kétes az, hogy akarja-e vagy kérte-e a szentséget, vagy hogy van-e bánata; b) a halálos bűnökbe visszaeső szokásos bűnös, ha halálveszélyben van, vagy komolyan attól kell tartani, hogy nem jön vissza többé gyónni; c) gyermekek, félbolondok, gyengeelméjű- ek, ha a gyóntató kételkedne abban, hogy tudják-e elégséges módon eszüket használni, vagy kételkedne bánatuk meglétéről. Ezek feloldozhatok halálveszély esetén kívül is; d) azok, akik jó hírük veszélyeztetése vagy botrány nélkül nem halaszthatják el a szentáldozást és jóhiszeműen azt hiszik, hogy kétes felkészültségük ellenére is szentáldozáshoz járulhatnak. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a gyóntató mint orvos még a jól felkészült gyónó feloldozását is elhalaszthatja. Sőt el is kell halasztania, ha ez a gyógymód hasznosnak vagy szükségesnek mutatkozik a gyónó számára. Itt az alkalmazott elv a következő: a felkészült gyónónak joga van a feloldozásra, de nem
