Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A gyóntató néhány súlyos kötelezettsége
26 Kuminetz Géza Minden látszat ellenére ma is azt kell megállapítanunk, hogy a gyóntatás minősége méri és minősíti alapvetően egy-egy lelkipásztor pásztori tevékenységét. Jóllehet a bűntudat kiveszőfélben látszik lenni, ám az igazán hinni akaró hívek ki vannak éhezve az igazi gyóntatóra, akinek bizalommal el tudják mondani gondjaikat. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a lelkipásztori tevékenység betetőzője a gyóntatás. Itt válik éretté és hatásossá a hitoktató és az igehirdető munkája. A papnak tudatában kell lennie annak, hogy a gyóntatás során felelősségteljesen gyakorolja2 a bíró, a tanító és az orvos feladatát3, és hogy őt Isten azért állította az isteni igazságosság és irgalom szolgálatába, hogy ezzel Isten dicsőségéről és a lelkek üdvéről gondoskodjék. A gyóntató mint bíró kivizsgálja a lelkek belső ügyét és ítéletet mond, melynek során nem emberi törvénykönyveket alkalmaz, hanem Isten törvényét és irgalmasságát. Mint orvos diagnosztizálja a lélek betegségét, majd megfelelő orvosságot ír elő. Mint tanító oktatja a gyónót, hogy milyen kötelességei vannak, kijavítja tévedéseit, megoldja kételyeit, megfelelő tanácsokkal látja el. Ugyanakkor a gyóntató egyszóval atyaként viselkedik a gyónóval szemben, aki előtt a gyónó bizalommal kiöntheti a szívét4. Ez feltételezi azt, hogy a gyóntató kellően ismeri a hit igazságait, különösen az erkölcstant, továbbá hogy kellő lelkipásztori okossággal rendelkezik és példamutató életet él. Amennyiben ezeket a kötelességeit a gyóntató elhanyagolja, úgy súlyosan vétkezik.5 Ezen ismeretek hiányában súlyos tévedés veszélyének teszi ki magát a gyóntató, következésképp gyónóinak nagy lelki károkat okozhat. II. A GYÓNTATÓ MINT TANÍTÓ A gyóntatónak, mint tanítónak tisztában kell lennie azzal, hogy mik a saját kötelességei a bűnbánat szentsége szabályszerű kiszolgáltatásához; mire kell a gyónókat oktatnia, mit szabad számukra megengednie, mit kell számukra megtiltania, s mire szabad és mire nem szabad őket köteleznie. Ennek a tanító feladatnak most 2 A gyóntatás felelősségteljes végzése azt jelenti, hogy a gyóntató nem oldozhatja fel ké- nye-kedvc szerint a gyónókat, hanem csak azokat, akik megbánták tettüket. Ennek megállapítása pedig, alapos mérlegelést követel, amit csakis a józan ítélőképesség birtokában lehet helyesen gyakorolni. Az egyes konkrét esetekben pontos és kész válaszokat, tanácsokat adni nem könnyű. Egyáltalán nem mindegy az, hogy mit mond a gyónónak a gyóntató, mert szavait, kijelentéseit és döntéseit mint Istentől jövőt veszi a gyónó. Ezért fogalmazhatunk úgy is, hogy a gyóntatás a legegyénibb és leginkább személyre szabott igehirdetés. Hallatlan odafigyelni tudást, emlékezetet és találékonyságot kívánó tevékenység ez. 3 Mint e minősítés forrását, idézhetjük a 888. k. 1§ C1C (1917)-et: „Ne feledje a pap gyóntatás közben, hogy bíró és orvos is egyszerre” és az új Ordo Paeniteniiae 10a-és c-t: „Hogy a gyóntató e tisztét előírás szerint és hűségesen betölthesse, ismernie kell az emberek bűneit és gyarlóságait; gyógyításukra a megfelelő eszközöket kell alkalmaznia; bírói feladatát bölcsen gyakorolja, és a szükséges tudást és okosságot - az Egyház tanítóhivatalának útmutatása szerint - állandó tanulással, de toleg sok-sok imádsággal kell megszereznie. A szellemek megkülönböztetése ugyanis nem más, mint az emberszívekben működő isteni tevékenység mélyreható ismerete, a Szentlélek ajándéka és a szeretet gyümölcse (...) Amikor a gyóntató a megtérő bűnöst fogadja, és az igazság világosságára vezeti, az Atya tisztében jár el: Isten atyai szívét tárja fel, és Krisztust, a jó Pásztort képviseli. Emlékezzék arra, hogy annak a Krisztusnak a feladata van rábízva, aki az emberek üd- vözítésére a megváltás művét határtalan szeretettel teljesítette, és jelen van a szentségekben”.
