Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Belső fórum és külső fórum a kánonjogban (Alapvető kérdések)
18 Erdő Péter Az önmagától beálló cenzúrák elengedése, melyet az illetékes hatóság ad meg, történhet belső fórumon is, amikor a büntetést nem nyilvánították ki. Ez a hatóság - az Apostoli Szentszéknek fenntartott cenzúrák esetében a Penitenciária - a büntetés belső fórumon való elengedését gyakran nem szentségi fórumon végzi. 4. A bírói hatalom gyakorlása a két fórumon De internis non iudicat praetor. Ez az ősi elv jellemzi a bírói hatalom gyakorlását az Egyházban is. Különösen a bírói hatalomra érvényes a 130. kánon állítása, amely szerint „a kormányzati hatalmat sajátosan külső fórumon gyakorolják”. A bíróság ítéletét nyilvánosan ki kell hirdetni, ahogyan már Iustinianus Codexében olvassuk (sententiam praesidis irritam esse dicis, quod non publice, sed in secreto loco [...] sententiam suam dixit)33. A hatályos Egyházi Törvénykönyv pedig elrendeli, hogy „az ítéletet mielőbb nyilvánosságra kell hozni (...), és annak nincs semmilyen hatálya a kihirdetés előtt” (1614. k.). Ámde ahhoz, hogy a bíró ítéletet mondjon, „a bíró lelkében erkölcsi bizonyosság szükséges arról, amit az ítélettel el kell döntenie” (1608. k. 1. §). Az erkölcsi bizonyosság maga azonban jellegénél fogva rejtett tény. A szubjektivizmus elkerülése végett a törvényhozó régebbi hagyományokat követve úgy rendelkezik, hogy „a bírónak ezt a bizonyosságot az ügyiratokból és abból kell merítenie, ami bizonyítást nyert” (1608. k. 2. §)34. Mindebből konfliktus fakadhat a bíró lelkiismerete és magánmeggyőződése meg aközött, amit az iratok és a bizonyítékok mutatnak. Az ilyen konfliktus, bár elvileg nem lehetetlen, igen ritkán fordul csak elő. Az erkölcsi bizonyosság ugyanis a Rota Romanához intézett pápai beszédek fényében35 nem puszta valószínűség és nem is csupán szubjektív vélemény, hanem úgy kell felfogni, mint objektív bizonyosságot, amely objektív érvekre támaszkodik. Abban az esetben, amikor „a bizonyosság hiánya a megítélendő tény vonatkozásában akadályozza a pozitív ítéletet az ügy érdemével kapcsolatban, a törvény és különösen a perrendtartás kötelező szabályokat ad a bírónak az eljárás módjára nézve. Ezekben a szabályokban a jogvélelmek {praesumptiones iuris) és a jogkedvezmények {favores iuris) döntő jelentőséggel rendelkeznek”. De „az igazság ellen és a saját biztos lelkiismeretünk ellen nincsenek sem vélelmek, sem jogkedvezmények”36 37. Ami a bírói hatalomnak csupán külső fórumon való gyakorlását illeti, megjegyzendő, hogy az Egyházi Törvénykönyv nem említi az Apostoli Penitenciáriát abban a fejezetben, mely az Apostoli Szentszék bíróságaival foglalkozik ( 1442-1445. kk.). Az Apostoli Penitenciária illetékessége azokra a dolgokra terjed ki, „amelyek a belső fórumot érintik, valamint a búcsúkra’”7. A Pastor Bonus kezdetű apostoli rendelkezés említést tesz a bíróságok közt a Penitenciáriáról is. 118. 33 C. 7. 45. 6 (a. 283). 34 Vö. pl. ERDŐ, P., La certezza morale nella pronuncia del giudice. Problemi attuali, in Periodica 87 (1998) 81-104. 35 Vö. pl. XII. PIUS, Alloc. 1942. X. 1, nr. 1: AAS 34 (1942) 339; II. JÁNOS PÁL, Alloc. 1980. II. 4, nrr. 4-6: AAS 72 (1980) 174-176, 3f' XII. Pius, Alloc. 1942. X. 1, nr. 1: AAS 34 (1942) 339. 37 II. JÁNOS PÁL, Const. Ap. Pastor Bonus, 1988. VI. 28, art. 117: AAS 80 (1988) 890.
