Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Antal: Az akatolikus házasságokat szabályozó jogrendek
114 Közlemények 780. és 781. kán.). A CIC-ben keletkezett joghézagot a Törvényhozó a Dignitas connubii utasítással töltötte ki, melynek 2. és 4. cikkelye tartalmában megegyezik a CCEO 780. és 781. kánonjaival. A protestánsokkal kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy náluk megszakadt az apostoli folytonosság, ezáltal nincsen püspökségük, mely a sacra potestas meglétének feltétele. Ennek következtében a protestáns közösségek nem hozhatnak egyházi törvényeket a szó szoros értelmében, tehát saját házasságjoguk sincs. Viszont a katolikus egyház rájuk nézve valamilyen módon elfogadhatja azt a jogot, amely alá tartoznak (pl. a polgári házasságjogot), noha nem egyházi hatóság adta azt ki, vagy őket illetően kanonizálhatja azt. Hogy az egyes protestáns közösségek esetében, pontosan mely házasságjogot kell alkalmazni, mélyebb vizsgálatot igényel. A gyakorlati alkalmazás tekintetében a római joggyakorlat jelent útmutatást. Ami a házasság megkötésének a formáját illeti nem lehetséges mind két fél jogát figyelembe venni, mivel egyedülálló és egyszeri aktusról van szó. Ezért, ha a feleknek egyike katolikus, akkor a házasság érvényességéhez meg kell tartani a kánoni formát, kivéve az 1127. kán. 1. §-ban szereplő esetet-egy katolikus és egy keleti akatolikus közti házasságkötés esetét —, amikor a kánoni forma csak a megengedettség feltétele, figyelembe véve a CIC 1117. és 1127. kán. és a CCEO 834. kán. előírásait.
