Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Lehetőségek és kényszerek - Néhány kérdés az egyházi ingatlanok sorsával kapcsolatban
100 SCHANDA Balázs vény most már kifejezetten kötelezte őket),12 így az egyházak gyakran igen rossz állapotban vehették újra birtokba egykori ingatlanaikat. Az állami fél felvetette a természetben vissza nem igényelt ingatlanok helyett a pénzbeli kártalanítás lehetőségét - azon túl, hogy a törvény eredetileg is számolt azzal, hogy az igényelt ingatlan helyett csereingatlan, illetve pénzbeli kártalanítás is adható.13 Áttörést végül az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás hozott, melyben az egyházi fél lemondott 1.150 ingatlan természetbeli visszaigényléséről, melynek fejében ezen ingatlanok értékét (42 milliárd forint) járadékalappá változtatták, melyet az állam a forint értékvesztésének arányában valorizál és mely után az állam örökjáradékot fizet. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény az érintett egyházak számára általánosan megnyitotta a járadékra váltás lehetőségét. Ezzel öt egyház élt: a Magyarországi Református Egyház (362 ingatlanról, 6,656 milliárd forint értékben lemondva), a Magyarországi Evangélikus Egyház (74 ingatlanról lemondva, 4,27 milliárd forint értékben), a MAZSIHISZ (150 ingatlanról lemondva, 13,511 milliárd forint értékben), a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye (két ingatlanról lemondva, 848 millió forint értékben) és a Magyarországi Baptista Egyház (mely két ingatlanról mondott le, 121 millió forint értékben. Mivel - különösen a két történelmi protestáns egyház esetében - a hajdani ingatlanvagyon fejében juttatott járadék kirívóan kevés lett volna a Katolikus Egyház ill. a MAZSIHISZ járadékához viszonyítva, sajátos módon a Kormány az eredetileg az ingatlanrendezés lezárásának elősegítése érdekében életre hívott járadék-konstrukciót a becsült felekezeti arányokhoz igazítva, az érintett egyházak járadékát a „közfeladat-átvállalásra” tekintettel, jelentősen megemelte (a Református Egyház járadéka 1999-ben 329,5 millió forint lenne, melyet az állam 1,3 milliárdra egészít ki, az Evangélikus Egyház járadéka pedig kevesebb mint 200 millió helyett 700 millió forintot ad). Bár a „közfeladat-átvállalás” értékének kiszámítási módja bizonytalan, a felekezeti paritás megkövetelné, hogy a Katolikus Egyház is kapjon e címen támogatást, különös tekintettel arra, hogy a Református Egyház kiegészített járadéka több, mint fele a Katolikus Egyház járadékának. Az Evangélikus Egyház esetében hasonló aránytalanság áll fenn. Bár a megoldás méltányossági indítékai vitathatatlanok, és a járadék-kiegészítés és maga a járadék formálisan elkülönül egymástól, azonban talán a járadék rendszerét helyesebb lett volna az egyéb egyháztámogatási formáktól függetlenül megőrizni, hiszen ennek alapja és lényege nem az egyházak működésének támogatása, hanem egy tisztán a vagyoni szempontokat figyelembe vevő pénzügyi alku. A visszásság orvoslásának másik útja nyilván az, hogy közfeladat-átvállalás címén más felekezetek is részesüljenek kiegészítő járadékban - ezt különösen indokolttá tennék azok a bizonytalanságok, melyek az elmúlt években az egyházak által átvállalt közfeladatok költségvetési támogatása körül kialakultak. 12 Etv. 8. § (5) - beiktatta a 2001. XLV. tv. 2. § 13 Etv. 2. § (4)
