Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: A Keleti Liturgikus Instrukció és a magyar gyakorlat
Közlemények 95 8. A bűnbánat Az ősi hagyományban a bűnbánat nem csak liturgikus környezetben szerzett üdvösséges gyümölcsöket, mert vannak más tettek (böjt, alamizsnálkodás, zarándoklatok, etc.), amelyek valóban Istentől a megbocsátás bizonyos kegyelmét nyerik el. És vannak olyan helyek (kolostorok, remeteségek, pusztaság, etc.), ahol a szomorúságnak vagy a saját bűnök feletti gyásznak az ajándékai a könnyeken keresztül mutatják meg annak a lehetőségét, hogy a Szentlélekben újjá kell születni minden nap. Az instrukció különleges hangsúllyal emeli ki a CCEO118-719. kán. előírásait. Eszerint a hívő, aki a keresztség után bűnöket követett el és elhatározta, hogy új életet él, a pap szolgálatán keresztül, elvégezve a szentgyónását és a megfelelő elégtételt elfogadva, Istentől bocsánatot nyer. Ezzel egyidőben kiengesztelődik az Egyházzal is. A feloldozással együtt a gyónás az a sajátos és teljes egyedüli eszköz, amellyel lehetséges a súlyos bűnök elhagyása. Nyomatékosan ajánlja ezért a dokumentum, hogy a krisztushívők gyakran vegyék fel ezt a szentséget, különösen bűnbánati és böjti időszakokban. Az egyes sajátjogú egyházak illetékes hatóságának a feladata, hogy figyelmesen vizsgálja meg liturgikus könyveiket, még a régieket is, és olyan szabályokat állapítson meg, amelyek jobban kifejezik ezen a területen saját hagyományaik gazdagságát. 9. Zsolozsma Valószínűleg a keleti liturgikus szolgálatok egyik legeredetibb részét alkotják az igen gazdag és csodálatosan kimunkált himnuszok. Azonban a kelti katolikus egyházakban igen gyakran terjed a közös és énekelt zsolozsmavégzésének elhagyása. Azt a papok részéről egyedül elmondott végzéssel helyettesítik. Mialatt a közös liturgia szinte egyedüli formája a napi szentmise végzése marad. Ahol a zsolozsma végzésének ilyen gyakorlata van, az instrukció felszólít az ősi hagyományok halogatás nélküli visszaállítására. Ennek elsődleges indoka az, hogy a hívek ne legyenek megfosztva az imádság ilyen kiváltságos forrásától, illetve, hogy a hiteles tanítás kincseivel táplálkozhassanak. Ennek érdekében a szerzetességet is kívánatos minél előbb megújítani a keleti katolikus egyházakban, hogy a zsolozsma végzésének kiváltságos és ünnepélyes végzői legyenek. Ezen kívül a CCEO több helyen is emlékeztet arra az elfelejtett vagy elhagyott kötelezettségre, hogy a zsolozsmát végezni kell székesegyházakban, a templomokban, a szerzetes intézményekben és a szemináriumokban. Ennek a felszínes megtartása nem elegendő. Ennek az imádságnak az értékét és értelmét meg kell értetni a hívekkel, szeretni kell és lelki táplálékot találni benne. A CCEO 377. kán. a részlegesjogra bízza, hogy a zsolozsma végzésével kapcsolatban milyen kötelezettséget ír elő a klerikusok számára. Ebben a tekintetben elsőbbséget élvez az egyház által és az egyházért mondott közös imádság. Azonban objektív okok állnak a közös imádság útjában, akkor legalább egyénileg imádkozzák a klerikusok a szent szövegeket. Az illetékes hatóságok erre vonatkozólag állapítsanak meg megfelelő szabályokat.
