Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Néhány megjegyzés a VI. parancs elleni bűnök kánonjogi vonatkozásairól
Közlemények 69 kásszerű vagy állapotszerű volt-e. így például ha egy ordinárius tudomást szerez egy papjának „egyéjszakás” tettéről, amit felnőtt korúval követett el, nem volt erőszak, nem áll fenn az ágyasság esete, nem notórius elkövetőről van szó, nincs botrányveszély, akkor nem kell büntetőeljárást indítania. Azonban ez tipikusan olyan eset, amikor az ordinárius az 1339. kánon szerint büntető óvintézkedést, figyelmeztetést vagy dorgálást alkalmazhat. A „botrány” szó szakkifejezésként szerepel az egyházi büntetések kiszabása kapcsán. Nincs pontosan meghatározva, hogy mit kell botrányon érteni. Egyes megfogalmazások szerint a botrány a közösséget ért jelentős sérelem.19 Más megfogalmazásban a botrány a közösség azon viselkedése, ami megütközésben nyilvánul meg.20 Botrány lehet az a cselekedetet, amely másokban lelki kárt okoz. A botrány nem addig tart, mint ameddig az azt kiváltó cselekedetnek az elkövetése.21 A kánon 2. §-a szerint ha egy klerikus másképpen követett el büntetendő cselekményt a hatodik parancsolat ellen, és azt erőszakkal, fenyegetéssel, nyilvánosan vagy tizennyolc éven aluli kiskorúval követte el, megfelelő büntetéssel kell büntetni, sőt a klerikusi állapotból is elbocsátható. Ha egy szerzetesi intézmény tagja követi el a felsorolt bűncselekmények valamelyikét, az elöljáró elbocsáthatja az intézményből, de nem köteles, ha úgy véli, hogy más módon is lehet gondoskodni az illető megjavításáról, az igazságosság helyreállításáról és a botrány helyrehozataláról (695. k. 1. §). Az 1395. kánon 2. §-a a 16 éves kor alatti fiatalok rovására elkövetett szexuális bűncselekményt rendeli büntetni. Azonban 2001. május 18-án a Hittani Kongregáció kibocsátotta az „Epistula a Congregatione pro Doctrinafidei missa ad totius Catholicae Ecclesiae Episcopos aliosque ordinarios et Hierarchas interesse habentes: de delictis gravioribus eidem Congregatoine pro Doctrina fidei reservatis” dokumentumát22, amely a 16 éves életkort 18 évre emelte fel. Ezen új rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban felvetődött a probléma, amit az 1313. kánon 1. §-a ír, hogy ha a büntetendő cselekmény elkövetése után a törvény megváltozik, a tettes számára kedvezőbb törvényt kell alkalmazni. Az illetékes hatóságoktól jött törvénymagyarázat szerint jelen esetben ennek a kánonnak az előírásai nem alkalmazhatók.23 Az 1395. kánon 2. §-ában leírt cselekedet nem kell, hogy bevégzett aktus, vagy a polgári törvények szerint is megítélhető eset legyen. Elegendő, hogy a hatodik parancs objektíve súlyos, külső megsértését valósítsa meg. Amennyiben kétséges, hogy megtörtént-e a fent említett büntetendő cselekedet, a bíróságnak az erkölcsteológusok véleményét kell figyelembe venni, vagy szakértőt meghallgatni.24 19 GREEN, T.J., Penal Law: A Review of selected Themes, in Jurist 50 (1990) 221-256, 229. 20 MCDONOUGH, E., Sanctions in the 1983 Code: Purpose and procedures; progress and problems, CLSA 52 (1990) 206-221, 206. 21 LÜDICKE, K., Münsterischer Kommentar zum Codex Iuris Canonici, Essen 1985kk. 1341/3. 22 AAS 93 (2001) 785-788. 23 INGELS, G., Dismissal from the Clerical State: An Examination of the Penal Process, in Studia Canonica 33 (1999) 169-212, 185.
