Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A pápai hivatal betöltésére vonatkozó szabályrend fejlődése és mai állása. II. Az 'Universi Dominici gregis' kezdetű apostoli rendelkezés
A PÁPAI HIVATAL BETÖLTÉSE A HATÁLYOS JOG SZERINT 51 A korábbi szabályozáshoz hasonlóan ma is tilos -még a bíborosoknak is- a pápa életében annak hozzájárulása nélkül utódlásáról tárgyalást folytatni, szavazatott ígérni, vagy magán jellegű összejöveteleken ez ügyben bármilyen döntést hozni.46 A törvény ma is önmagától beálló kiközösítés terhe alatt tiltja továbbá mind a bíborosoknak, mind a konklávé titkárának és az azon közreműködő összes más személynek is, hogy a pápaválasztásra vonatkozólag bármely ürüggyel világi hatalmaktól megbízást fogadjanak el vétó vagy exclusio bejelentésére, akárcsak egyszerű óhaj formájában is. Ha világi hatóságok ilyen (vétóra) irányuló szándéka jutna az említett személyek tudomására, azt a konklávéban semmilyen módon sem szabad feltárniuk. Ezt a tilalmat a jog ma is mindenféle közbenjárásra, illetve az összes olyan más módszerre is kiterjeszti, amelyekkel a különböző rendű és rangú világi hatalmak a pápaválasztás eredményét befolyásolhatnák.47 A bíborosoknak tartózkodniuk kell továbbá a választás előtt bármely olyan paktum, megállapodás kötésétől vagy ígéret tételétől és mindenféle elköteleződéstől, mely a későbbiekben arra kényszerítené őket, hogy szavazatukat egy vagy egyes személyekre adják, illetve egyesektől megtagadják. Ha ilyen megállapodásra sor kerülne, azt a választási törvény eleve semmisnek és érvénytelennek nyilvánítja, még akkor is, ha esküvel erősítették volna meg. A jog e cselekményeket szintén büntetendőnek nyilvánítja, az iménti tilalom áthágói számára önmagától beálló kiközösítést helyez kilátásba. A bíborosoknak ugyancsak tilos választási egyes- ségek (capitulatio) készítése, azaz olyan kötelezettségek közös megegyezésen alapuló vállalása arra az esetre, ha egyiküket pápává választanák. Az ilyen ígéretek is semmisek, még akkor is, ha eskü terhe alatt vállalták őket.48 A pápaválasztásnál minden egyéni és evilági szempontot figyelmen kívül kell hagyniuk, így nem engedhetik, hogy döntésüket, rokonszenv, ellenszenv, tekintélyes személyek, befolyásos csoportok, a tömegtájékoztatási eszközök vélemény e, félelem - erőszak nyomása, vagy éppenséggel a népszerűség keresése határozza meg. Egyedül Isten dicsőségét keresve és az egyetemes egyház javát szem előtt tartva kell szavazniuk, arra a személyre, akit az Egyház eredményes és hasznos kormányzására másoknál alkalmasabbnak tartanak. A törvény szövege e ponton is kifejezetten utal arra, hogy e személynek nem feltétlenül a bíborosi testületből kell kikerülnie.49 46 UDG, n. 79. 47 UDG, n. 80. A pápaválasztásoknál korábban alkalmazott világi vétó kérdéséhez lásd: A pápai hivatal (nt. 1), 45; Hanuy F., A veto-jog a pápaválasztáson, in Katholikus Szemle 18 (1904) 338-365, 475-503, 19 (1905) 551-571, 634-660, 748-782. 4S UDG, n. 81, 82. (Ez utóbbi tilalom a szöveg fogalmazásmódjából adódóan abszolút, azaz a választási megegyezés kötése nem csak akkor tilos, ha az közvetlenül és nyilvánvalóan a szavazatok megszerzését vagy a választás befolyásolását célozza; vö. MlNAMBRES, II governo [nt. 2], 92.) 49 UDG, n. 83. A választható személyek köre a tradíció alapján elvileg az összes megkeresztelt férfire kiterjed. E megállapítás azonban több ponton is árnyalandó. (1) Értelemszerűen elengedhetetlen, hogy a megválasztott értelmének elégséges használatával rendelkezzék, hisz enélkül már a választás eredményének érvényes elfogadására sem lenne képes. (2) A ‘szent hatalomról’ szóló doktrína elmélyítése nyomán úgy tűnik, hogy a püspöki rend vételére való készség is feltétele a választhatóságnak, tudniillik, ha a megválasztott nem lenne püspök. (3) Továbbá eretnek vagy szaka- dár keresztények érvényes megválasztásának lehetősége is kizárt; vö. SÍPOS, Enchiridion (nt. 44), 172. (Egyes szerzők e kérdés kapcsán emlékeztetnek arra, hogy a jog az akatolikus személyeket ma nem tekinti az előbbi kategóriákba tartozóaknak, tudniillik eretnekeknek vagy szakadároknak, s így
