Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A pápai hivatal betöltésére vonatkozó szabályrend fejlődése és mai állása. II. Az 'Universi Dominici gregis' kezdetű apostoli rendelkezés
48 Szabó Péter Különösen is tiltva van a bíborosoknak kívülállók számára bármely olyan hírt felfedni, mely akár közvetlenül akár közvetve a szavazásokat érintik, és olyanokat is, melyek a konklávét megelőző vagy a konklávé keretében tartott bíboros üléseken folytatott tárgyalásokat érintik. E kötelezettség a 80 évnél idősebb bíborosokat is köti, akik csak a konklávé előtti ‘rendes gyűléseken’ vehettek részt. A titoktartás az elektorokat a választások lezárása után is súlyos lelkiismereti kötelezettség alól csak külön pápai felhatalmazás alapján mentesülhetnek.32 5. A választás menete A hatályos jog eltörli a pápaválasztás két korábbi lehetséges módozatát, így a ‘közfelkiáltás’ (per acclamationem seu inspirationem); illetve a megbízott útján történő választást (per compromissum). Ebből adódóan a továbbiakban a választás egyetlen lehetséges formája a titkos szavazás (per scrutinium).33 A választás eredményességéhez jelenleg a konklávéban jelen levő elektorok szavazatának 2/3-os többsége szükségeltetik. Abban az esetben, ha a jelenlevők száma hárommal nem osztható, a törvény szövege szerint plussz még egy szavazat szükséges.34 Az első választási fordulóra rendszerint (de nem szükségszerűen) délután kerülne sor. Ez esetben az első nap összesen egy fordulót tartanak. A következő nap32 Egyes kommentárok megjegyzik, hogy a jog a választások utáni titoktartás megszegőivel szemben érdekes módon nem helyez kifejezetten kilátásba büntetést (így: MlNAMBR.ES, II governo [nt. 2], 71). A választás utáni titoktartás biztosítását hívatott elősegíteni az a rendelkezés, mely a konklávé alatt készített összes feljegyzés elégetését írja elő (UDG n. 71). Gyakran e titoktartási kötelezettség ellenére is nyilvánosságra kerülnek (avagy kikövetkeztethetőek) azonban a konklá- vék menetére vonatkozó egyes lényegi adatok. (Ezeket olykor komoly kiadványok is átveszik, ami az információk megbízhatóságára utal. így pl. a II. János Pált megválasztó konklávé lényegi eseményeinek rövid vázlatához lásd: Levillain, PH., Giovanni Paolo II, in LEVILLAIN, PH. [dir.], Dizionario storico deI papato, Milano 1996. I 669-670.) 33 Az UDG bevezetője szerint az ‘inspirációból’, azaz a Szentlélek indíttatásából fakadó közfelkiáltással történő választási mód ma azért nem időszerű, mert ennek érdemi alkalmazásához a választói testület jelenleg már túl nagy és kulturális hátterét tekintve túl heterogén is. A kompromisszumos választás lehetőségének mellőzését két indok is sürgette. Egyrészt, mint azt az ezen eljárásra vonatkozó jogszabályok áttekinthetetlen sokasága is igazolja, e módozat tényleges gyakorlása számos problémát hordozott magában. Másrészt az ilyen eljárás természeténél fogva csökkentené a bíborosok személyes felelőségvállalását, hiszen a választók döntő többségének nem kellene egyenként, közvetlenül véleményt nyilvánítaniuk Ezzel szemben a titkos egyéni szavazás biztosítja az áttekinthetőséget, s egyben a választásban való valóságos és hatékony részvételt is garantálja. (A két eltörölt választási forma jellemzőinek magyar nyelvű ismertetéséhez lásd: Bánk J., Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai, Budapest 1958. 31-32.) 34 UDG n. 62. E norma, úgy tűnik, ma is bizonyos értelmezési nehézséget hordoz magában, amit egy példával célszerű érzékeltetni. 90 elektor esetén egyértelmű, hogy 60 egybehangzó szavazat elégséges a választás eredményességéhez. Amennyiben ellenben 3-maI nem osztható számú, azaz pl. 92 választó van, kérdésesnek tűnik, hogy a választás eredményességéhez 62 vagy 63 szavazat szükséges-e. A 92 2/3-a 61,333. Ha a törvény szövegét annak betűje szerint értjük, akkor úgy tűnik, hogy a jog 92 fő esetén 63 egybehangzó szavazatott igényel, hiszen a 2/3 (azaz 61,333) +1 = 62,333 csak a 63-ban van meg. Ha viszont az arányokat nézzük, az állapítható meg, hogy már a 92/62 (= 67,3 %) szavazat esetén is nagyobb többséggel rendelkezik az érintett személy, mint a 90/60-as (66,6 %) szavazati arány esetében. Nem tűnik logikusnak, hogy ne legyen elégséges egy ugyanolyan (sőt mi több egy valamelyest magasabb) szavazati arány csak azért, mert az adott esetben az elektori testület létszáma hárommal nem osztható. Eszerint kérdéses, nem lett volna-e precízebb a törvény szövegét úgy fogalmazni, hogy hárommal nem osztható létszámú elektori
