Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A pápai hivatal betöltésére vonatkozó szabályrend fejlődése és mai állása. II. Az 'Universi Dominici gregis' kezdetű apostoli rendelkezés
42 Szabó Péter nak, az egyházi főhatalom azonban ilyenkor sem száll át a bíborosi kollégiumra. Ennélfogva e testület a pápára tartozó kérdésekben semmilyen joghatósággal nem rendelkezik, hacsak a jelen törvény maga nem utal egy ügyet hatáskörébe/ A bíborosok törvényszabta jogkörét meghaladó kormányzati cselekményekre tett esetleges kísérletek eleve érvénytelenek és semmisek.3 4 I. A PÁPAVÁLASZTÁST ELŐKÉSZÍTŐ BÍBOROSI GYŰLÉSEK Széküresedés idején a bíborosi összejövetelek két formája működik.5 Az ‘általános gyűlés’ a dékán elnöklete alatt a tényleges választási eljárás kezdetéig, naponta ülésezik. Ezen a széküresedésről kapott hír vételétől (illetve a Rómába érkezéstől) kezdve valamennyi választójoggal rendelkező bíboros köteles részt venni. (A választói jogot már elveszített bíborosok részvétele az általános gyűléseken fakultatív.) Ezen összejövetelek általános tanácskozási célokat szolgálnak, illetve a választás közvetlen előkészítéséhez szükséges egyes előzetes intézkedések meghozatala is e szerv feladata. A 1részleges gyűlések’ négy főből álló ülések. Tagjai a bíboros-kamarás, illetve a három bíborosi osztály egy-egy sorsolással kijelölt, már Rómában tartózkodó elektor tagja. Ez utóbbiak feladata csak három napra szól, majd helyettük az említett körből és módon rendszeresen újabb három bíborost jelölnek. Az általános gyűlés üléseire csak a választás megindulásáig kerül sor. A konklávé összeülése után annak esetleges feladatait maga a választói testület látja el. Ezzel szemben a részleges gyűlések a bíboros-kamarás irányítása alatt a konklávé idején is ellátják a jog által rájuk osztott ügyek intézését.6 3 A széküresedés idején az egyház kormányzata vonatkozásában a bíborosi testület csak a rendes ügyeket, továbbá a halasztást nem tűrő kérdéseket és a pápaválasztás előkészítésével kapcsolatos ügyeket intézheti. A pápaválasztás rendjének stabilitását garantálandó, a jelen törvény kifejezetten említi, hogy a bíborosok nem módosíthatják érvényesen a pápai törvényeket (így a választási törvény előírásait sem), illetve azok alól felmentést sem adhatnak. Amennyiben viszont az UDG értelmezésével kapcsolatban merülnének fel kétségek, a törvény magyarázatának joga ez esetben a bíborosi testületre tartozna (vö. UDG nn. 2, 4, 5). Ez utóbbi rendelkezés jelentős kivételt képez a PB 154. cikkelye alól, amely szerint (rendes körülmények között) a pápai törvények értelmezésére a Pápai Törvények Tanácsa illetékes. Szükség esetén a bíborosi kollégium -a testületi cselekvés általános szabályai alapján- egyszerű többséggel hozhat jogértelmezési döntést (vö. CIC 119. kán. 2°). 4 UDG 1. Vatikánváros vonatkozásában viszont a bíborosi testületre a pápa mint államfő teljes kormányzati jogköre átruházódik. Törvényeket azonban a testület csak sürgős esetben és csakis átmeneti jelleggel, azaz a széküresedés idejére hozhat; lásd: Legge fondamentale delta Città del Vaticano, AAS 1. Suppl, (1929) n. 1., 1. 5 UDG nn. 7-13. 6 A bíboros-kamarásnak tehát a konklávén belül is jelentős szerepköre van. Ennélfogva szükségesnek tűnik e személy 75 éves korában esedékes hivatalról történő lemondását időben elfogadni. Ha ugyanis a széküresedés pillanatában a 80 esztendős kort már betöltött személy lenne, nem volna jogosult a konklávéba belépni. Igaz, a törvény világos rendelkezést tartalmaz arra az esetre, mikor a pápa halálakor vagy a választást megelőzően a kamarási hivatal üresedésbe kerül (UDG n. 15). E rendelkezések azonban -jelentős szerzők szerint- nem alkalmazhatóak az imént említett szituációra, tudniillik mikor a bíboros-kamarás nem a hivatal megüresedése, hanem életkora miatt nem tud a konklávén részt venni; vö. MIN AMBRES, ll governo (nt. 2), 20, 31.
