Kánonjog 7. (2005)
KÖNYVSZEMLE
114 KÖNYVSZEMLE felbontathatatlanságuk ellenére, bizonyos és sajátos egyedi esetekben külsőleg felbonthatóak, „a római pápa szolgálati hatalma által”. A kötet végén forrás (135-136) és irodalom jegyzéket (136-142) találunk, vamint rövid olasz (143-144) és lengyel (145-146) nyelvű összefoglót. Megjegyzendő, hogy további segítséget jelentett volna az olvasóknak a fő téma fent említett két egységének határozottabb elkülönítése, illetve egységes metodológia alkalmazása. A házassági kapcsolat jogi kereteit kétségkívül minden korban a legnagyobb érdeklődés kísérte. Különösen igaz ez a XIX. század elejétől, amikor megjelenik a kötelező polgári házasság intézménye és így a házasság szentségi jellegének tudatos ismerete és következményei egyre nehezebbé válnak a mindennapok vallási gyakorlatában. Ezzel párhuzamosan tapasztalható a hagyományosan keresztény többségű európai területeken az újonnan megkereszteltek arányának csökkenése, így a valláskülönbség házassági akadály számarányának növekedése, illetve a két meg nem keresztelt közötti különböző államilag elismert együttélési formák meggyökeresédése. Ebben a társadalmi környezetben különösen is fontosak azok az eszközök, amelyekkel, akár a házasság intézményén keresztül, az Egyház a lelkek üdvösségét törekedett kezdettől fogva előmozdítani. A most megjelent kötet ebben nyújt segítséget a kánonjogász hallgatókon túl, elsősorban az egyházi bíróságokon és a lelkipásztori életben tevékenykedők számára. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. UHLE, ARND, Staat - Kirche - Kultur, (Staatskirchenrechtliche Abhandlungen 36), Duncker & Humblot, Berlin 2004. pp. 203 Amd Uhle 1971-ben született, jogtudományi doktorátusát 1999-ben szerezte Münchenben, majd 2003-ban ugyanitt fejezte be habilitációs eljárását. Több munkája részesült magas elismerésben. 2003 óta Drezdában, illetve Münchenben a közjog magántanára. Új, átfogó műve, mely az állam és az egyház viszonyát az alapokat elemezve rendszerezi, a Staatskirchenrecht hagyományának szerves folytatása. Az állam és az egyház viszonyának alapjait különböző jogrendszerek, az egyházjog és az állami egyházjog tárgyalják. E két jogrendszer kiindulópontjai azonban manapság azonosak: a nyugati kultúrkör alapértékei olyan konszenzust hoztak létre, mely alkotmányjogi relevanciával is bír. E konszenzus alkotóeleme, hogy mind a meghatározó keresztény felekezetek, mind az állam megközelítése szerint az állam és az egyház lényegüket tekintve különböznek, az állam világi jellegű, a köteles a vallásszabadság biztosítására, és világnézeti kérdésekben alapvetően semleges. Állam és egyház a közjó érdekében nyitott az együttműködésre. A német állami egyházjog sajátossága, hogy a „tartósság biztosítékát” hordozó vallási közösségek közjogi testületi jogállást nyerhetnek. Az igazgatási és a bírói gyakorlat ezt azonban csak olyan közösségek számára teszi lehetővé, melyek az állam és egyház viszonyával kapcsolatos nyugati konszenzus hordozására készek és alkalmasak.
