Kánonjog 7. (2005)
KÖNYVSZEMLE
112 Könyvszemle ságával. A természetjogi normák tagadása egyet jelent az ember létezésének objektív adottságként való megkérdőjelezésével, hiszen ezt pusztán csak a közösség által alkotott pozitív törvénnyel lehetne biztosítani, amely hiányában az emberi élet akár minden megszorítás nélkül kioltható lenne (vö. 83-90). Ezzel szemben az emberi természet nem pusztán a mindenki által, nem külső, írott forrásból, hanem veleszületetten megsejtett normákat feltételezi, hanem egyúttal a hozzájuk kapcsolódó mértéket is, hiszen ez teremti meg az igazságosság és a jog érvényesülésének lehetőségét. A kérdés metafizikai megalapozása már csak azért is indokolt, mivel posztmodern korunkban a mindennapi gyakorlat szkeptikusan fogadja az objektív igazság létezését. A világban létező dolgok és az emberi személy természetének egymásrahangoltsága viszont egyértelműen jelzi a természetben minden és mindenki számára adott viszonyok és arányok, végsősoron normák létezését. A természetjog osztályozásában (94-96) a Szerző megkülönböztet eredeti és másodlagosjogokat, illetve az előbbin belül elsődleges és származtatott jogokat (élethez való jog -táplálkozáshoz való jog), melyek jó megvilágítását adják.az ember személyi és közösségi tevékenységének. Az elméleti alapok tisztázása után találjuk a kötetben a jogalany fogalmának kifejtését (118-132); a jogszabály sajátosságainak vázolását (133-140); a természeti törvény mibenlétének részletes elemzését (141-176) és a természetjog sajátosságainak összehasonlítását a pozitív joggal (177-192). Hervada befejezésül néhány megállapítást tesz a természetjog-tudományról, melyben visszautasítja annak azonosítását a jogfilozófiával, hiszen az pusztán csak vizsgálja a természetjog-tudományt. A természetjog-tudomány éppen - mind általános, mind részleges értelemben - a pozitív jog rendszerének természetjogi alapját és viszonyait tárja fel (193-199). A kötet magyar megjelenése annak a műhelymunkának köszönhető, amely már jónéhány éve folyik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében, újabb és újabb hangsúlyokkal gazdagítva a jog és a kánonjogtudomány magyarországi művelését. A neotomizmus egyes szakkifejezéseinek magyar terminológiája még kialakulatlan, amely érthető módon a fordító számára is nehézséget jelentett. Reméljük, hogy ez a mű még számos kiadást megér, melyekben már tárgymutatóval és a további tájékozódást elősegítő bibliográfiával is bővülhet. Az utóbbi évtizedben nyomon kísérhető szerte a világon a jogrendszer strukturális szétszakadása. Egyfelől egyre minuciózusabbá válik a különböző területek normáinak szövevénye, másfelöl ezek az aprólékos részletszabályok egyre inkább eltávolodnak az eredeti általános normáktól és elméleti alapoktól. Az objektív igazság keresésének ténye emberi adottság, de napjainkban még az ezt kutatók is hajlamosak nem egyszer a szubjektív igazság objektív tételezésére. Ebben a környezetben üdítően hat Javier Hervada művének megjelenése, mely kitágítja a jogalkotó és jogalkalmazó horizontját annak igaz és valódi forrása, a természeti törvény, végső soron a Teremtő felé. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.
