Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
96 Közlemények 2. 2. Mit mondhatunk a püspöki konszenzussal kapcsolatban? Említettük, hogy midőn a püspökök egy tételt illetően mint véglegesen tartandóban megegyeznek, az adott doktrína infallibilis tanításnak minősül. Ferme szerint a püspöki testület természetéből következik, hogy a kollégium feje képes megerősíteni vagy deklarálni egy olyan tanítást, ami már része - képviselt tanítása - ugyanezen kollégiumnak. Péter utódának egyik legnyilvánvalóbb kötelessége testvéreinek a hitben való megerősítése, ez pedig szükségszerűen magában foglalja a kifejtés lehetőségét azt illetően, hogy mi is az valójában, amit a kollégium tanít. Ferme azt állítja, hogy nincs pontos irodalmi forma ennek a deklarálásnak gyakorlatát illetően és ma csakugyan számos műfajt alkalmaz a Szentatya. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a rendes egyetemes magisztérium gyakorlata előreláthatólag folytatódni fog a jövőben, lévén egyik legjelentősebb eszköze a hiteles magisztériumnak. Ez egy új alap, amiről további vizsgálódás indulhat.46 47 Gnswein a püspökök konszenzusának mértékadó normájaként az ’erkölcsi egységet’jelöli meg.48 Ez nem feltétlen jelenti sem a többség részéről való elfogadást, sem pedig az összes tag kivétel nélküli egyetértését. A szerző nem fejti ki, hogy a megnevezett erkölcsi egység miben nyilvánul meg vagy miként mérhető. Véleményünk szerint ezt a pápa állásfoglalása tanúsítaná, ennek értelmében tehát az minősülne helyes tanításnak, amit a pápa annak ismer el. A rendes egyetemes magisztérium által átadott igazságok esetében a definitivitás ténye nem ugyanabból a világosságból ered, mint egy ünnepélyes definíció esetében, mivel a magisztérium szándéka, hogy előterjesszen egy tanítást mint véglegesen tartandót, általában nem kötődik technikai értelemben vett ünnepélyes formulához. A Nota doctrinalis Professionis értelmében tehát fontos kritérium lehet az, hogy a római pápa, vagy a püspökök testületé a rendes hiteles magisztérium erejében egy doktrínát mikor erősít meg úgy mint isteni kinyilatkoz- tatású, és mikor mint egy a katolikus Egyház tanításához tartozó igazságot.49 Egy ilyen megerősítés nem zárja ki azt, hogy egy későbbi kifejtésben szükségessé váljék a rendkívüli magisztérium általi formális definíció. Következésképpen, amikor egy doktrínával kapcsolatban nem született ítélet ünnepélyes definíció formájában, ám ez a doktrína mégis hozzátartozik a depositum fidei örökségéhez és azt a rendes egyetemes magisztérium tanítja, azt mint infallibilisen előterjesztett taní46 SULLIVAN, Magisterium, 620. (...) if the magisterium has made an infallible judgement magisterium on a question, that judgement must be held as absolutely final and irreversibly true. Many reputable Catholic theologians question whether it is appropriate to speak of absolutely final and irreversible judgements about this kind of problem. They argue that it is difficult to exclude the possibility that future experience might put a concrete moral problem into a new frame of reference which would call for a revision of a norm that, when formulated, could not have taken such new experience into account. Finally, it must be recalled that the infallibility of the magisterium regarding nonrevealed matter is not a dogma of faith. If the magisterium were ever to define such a question, Catholics would not be called upon by that definition to make an act of faith, in the strict and proper sense of the term, either in the truth of the defined proposition, or in the infallibility of the church in defining it. 47 FERME, Developments in Church Magisterium, 83. 48 GÄNSWEIN, Commento, 258. 49 Nota doctrinalis Professionis, n. 9.
