Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
88 Közlemények. amelyben mint véglegesen elfogadandóban megegyeznek a világon szétszórt püspökök, vagyis a rendes egyetemes magisztérium. Összegezve a mondottakat: (1 ) A pápa ex cathedra, a püspöki testület ökumenikus zsinaton összegyűlve deklarálhat egy tételt hit vagy erkölcs dolgában mint isteni kinyilatkoztatást, vagy mint ilyent a rendes egyetemes magisztérium is előterjeszthet, ebben az esetben pedig a 750. kánon szerinti isteni hit illeti az adott tanítást. Ilyenkor az igazságok a Professio fidei első bekezdéséhez tartoznak (firma fide). (2) Az imént felsorolt alanyok ugyancsak hit és erkölcs dolgában képesek szintén infallibilis, de nem isteni és katolikus hitet követelő igazságokat tanítani, mivel azok nem dogmatikus tételek, ezekre vonatkozik a Hitvallás második tétele (firmiter etiam amplector ac retineo). A probléma mindenesetre tovább gyűrűzött, ami szükségessé tette egy újabb nyilatkozat kibocsátását, melyre 1990-ben került sor, szintén a Hittani Kongregáció részéről. A Donum Veritatis a tanítóhivatal tanításának négy típusát és a reájuk adandó válaszokat tárja elénk.20 A szöveg a kinyilatkoztatás elsődleges tárgyaival kapcsolatban ’assensus fidei theologalis’-ról (n.23,1) beszél, ami nyilvánvalóan egyezik a fidei assensus kifejezéssel. A másodlagos tárgyakat illetően a ’firmiter amplectandae et retinendae sunt’ (n.23,2) kifejezést használja. II. Az Ordinatio sacerdotalis és az utána lezajlott fejlődés 1 .Az Ordinatio sacerdotalis és az azt követő három hiteles megnyilatkozás 1994. május 22-én II. János Pál pápa kiadott egy apostoli levelet a papszentelés férfiaknak való fenntartására vonatkozóan.21 A dokumentum hivatkozik Krisztus és az apostolok, valamint az egész egyházi hagyomány gyakorlatára és egyben felidézi, illetve megerősíti a kérdéssel kapcsolatos korábbi tanítóhivatali állásfoglalásokat. Arra vonatkozóan, hogy jogtechnikailag miként értékelendő a pápa által kibocsátott tanítás, a mai napig bezárólag számos megnyilatkozás látott napvilágot. A fogalmak, melyeket a Szentatya használ, erősen a de fide definitivum kategóriájába tartozónak sejtetik a doktrínát. Azonban probléma adódott abból, hogy a dokumentum megjelenésekor a ’véglegesen tartandó’ definitive tenendam kifejezés tartalma nem volt egyértelmű. Felvetődhet a kérdés, ha egyszer Krisztus akaratára történik hivatkozás, beszélhetünk-e isteni jog kanonizálásáról? Ha ugyanis Krisztus cselekvésének módja a kiindulópont, nemde kinyilatkoztatásról van szó? Minthogy a kinyilatkoztatás Krisztusban teljesedett be, minden, amit Ő mond 20 SCDF, Instr. Donum Veritatis, de ecclesiali theologi vocatione, 24. VI. 1990, in AAS 82 (1990) 1550-1570. 21 IOANNES PAULUS IL, Litt. Ap. Ordinatio sacerdotalis, 22. V. 1994, in AAS 86 (1994) 545-548, 548. Ut igitur omne dubium auferatur circa rem magni momenti quae ad ipsam Ecclesiae divinam constitutionem pertinet, virtute ministerii Nostri confirmandi fratres (cf. Lc 22,32), declaramus Ecclesiam facultatem nullatenus habere ordinationem sacerdotalem mulieribus conferendi, haneque sententiam ab omnibus Ecclesiae fidelibus esse definitive tenendam. A problema a hetvenes években is napirenden volt, ezt bizonyítja a Hittani Kongregáció 1976-os azonos témájú deklarációja: SCDF Deci. Inter insigniores, 16. X. 1976, in AAS 69 (1977) 98-116.
