Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 3 5

X. Pius pápa hatalmas újítása abban állt, hogy ezt az immár több évszázados hagyományt felkarolva, ugyanakkor a korábbi, évezredes hagyományt eltörölve a szentszéki dokumentumok egyedüli törvényes kihirdetési módjaként (promulgandi modus) - eltérő előírás hiányában - az új hivatalos közlönyben való kiadást jelölte meg.35 36 Ettől kezdve a dokumentumok eredeti és másolati példányai, amelyek továbbra is a kibocsátó, ill. a címzett irattárába kerültek megőrzésre,37 szinte minden gyakorlati jelentőségüket elveszítették.38 *

Hasonló fej lődés történt a dokumentumok műfajainakmegjelölése terén is. Az ó- és középkorban csak az irodalmi műveknek voltak saját magukon is feltüntetett, önálló címeik (azoknak sem mindig és nem teljesen a modem értelemben), a jogi és egyéb kommunikatív aktusok esetében viszont nem volt megszokott, hogy ezek magukat formálisan is minősítsék. Mivel az esetleges autoreferenciák terminológiai megbízhatósága a gyakori szinonimák és variációk miatt csekély, az adott műfaji kategóriát elsősorban a dokumentum kiállításának módja, ill. tágabb kontextusa (pl. más müvekben való említései) alapján lehet meghatározni.40 A koraújkorban, mikor a kiállítás formaságai a könyvnyomtatás hatására természetes módon átalakultak vagy eltűntek, szükségessé vált, hogy a dokumentum műfaji besorolását a szövege elé illesztett „szerkesztői/kiadói” felirattal tegyék egyértelművé, mint pl. IV. Pius pápának egy, a mai Kléruskongregáció jogelődjét megalapító 1564-es aktusa esetében: „Motus proprius S. D. N. Pii divina providentia Papae Ilii. per quem deputantur octo Reverendiss. Cardinales, qui faciant observari reformationes ab ipso editas, necnon decreta sacri, et

35 A pápai dokumentumok hiteles gyűjteményeit korábban egyházfőnként külön-külön, gyakran évtizedes késéssel tették közzé (felsorolásukat 1. ERDŐ, Az egyházjog forrásai [5. j.], 226'4). Az utolsó ilyen kiadvány, az 1913. december 26-án külön hitelesnek minősített Acla Pii PP. X Pontificis Maximi (1905-1914) tartalma már csak 1908-ig bezárólag, vagyis az AAS megindulásáig terjed, vö. PLÖCHL, W.M., Geschichte des Kirchenrechts, I-V. Wien-München 1960-1970. V. 288.

36 X. Pius, Promulgandi apostoli rendelkezés, 1908. szeptember 29., AAS 1 (1909) 5-6. Vö. SZUROMI Sz.A., Megjegyzések az egyházi törvény promulgációjának szükségességéhez című tanulmánya a jelen kötetben.

37 L. pl. X. Pius 1910. március 10-i normatív aktusát egy konkrét decretumra és 1910. április 15-i döntését a constitutio apostolica műfajára nézve: AAS 2 (1910) 286-287, ill. 287.

38 Az Államtitkárság 1908. december 31-én az AAS első füzetének végén (1 [1909] 136) külön monitummaX jelezte, hogy beszünteti az eredeti dokumentumok másolati példányainak szétküldését.

33 Összefoglalóan 1. Titres et articulations du texte dans les œuvres antiques. Actes du colloque intarnational de Chantilly, 13-15 décembre 1994 (Colléction des «Études augustinicnnes», Série Antiquité 152), Paris 1997.

40 Pl. II. Miklósnak a pápaválasztásról szóló 1059-es törvényében a hoc nostrum decretum, a huius nostrae decretalis sententiae és a hoc statutum kifejezések olvashatók, 1. JASPER, D., Das Papstwahldekret von 1059. Überlieferung und Textgestalt (Beiträge zur Geschichte und Quellenkunde des Mittelalters 12), Sigmaringen 1986. 101, 106, 108. Ezzel szemben a dokumentumot egységesen decretumnak nevezi Deusdedit Liber contra invasores et symoniacos ( 1097) 1, 11-13 (MGH Ldi II 309-311), majd később IP 3. 1 = PL CLXI 1127. és D. 23 c. 1 = FRIEDBERG 1. 77. A szentszéki dokumentumok terminológia bizonytalanságaira a középkorban 1. de BOÜARD, A., Manuel de diplomatique française et pontificale. Diplomatique générale, Paris 1929. 55 és PAOLI, C., Diplomatica, cd. di G. C. BASCPÊ (Manuali di filológia e storia I 1), Firenze 1969.2 35, 37, 40.