Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
20 Erdő Péter gis et conciliorum praeceptis inmemores infantes et pueros levitas facimus ante legitimam aetatem, ante experientiam vitae: ideoque ne ulterius fiat a nobis et divinae legis et canonicis admonemus sententiis, sed a viginti quinque annis aetatis levitae consecrentur”'0'. Hasonlóképpen a 636-os V. Toledói Zsinat 5. kánonjában is megkülönbözteti a szöveg az egyházi előírást a Mózes mint törvényhozó által kihirdetett isteni rendelkezéstől. Ezt a következőképpen teszi: „icribtum [est enim] a legislatore: Principem populi tui ne maledixeris: quod si quis fecerit, excommunicatione ecclesiastica plectatur, nam si maledicti regnum Dei non possidebunt, quanto ma^is talis ab eclesia necesario pellitur, qui divinae violator sententia invenitur"' 2. Ezeknek a szövegeknek a gondolatvilága szerint, tehát az Egyházban kétféle fegyelmi norma létezik: Magasabb rendű az isteni törvény, a „lex”, különösen, amit a Szentírásból ismerünk. Ez olyan előírásokat is tartalmaz ezen zsinatok felfogásában, amelyeket az első évszázadok keresztényei már nem tekintettek hatályosnak. Az Egyházban lévő fegyelmi normák alacsonyabb kategóriája az egyházi rendelkezések csoportja100 101 102 103. Az a kérdés, hogy vajon a kor felfogása szerint a nem alapvető erkölcsi elveket tartalmazó ószövetségi előírásoknak ahhoz, hogy az Egyházban hatályban legyenek, recepcióra van-e szükségük, és ha igen, akkor ennek hogyan kell történnie, messze túllépi a jelen tanulmány kereteit. 1. Az 546-os Léridai Zsinat 3. kánonja kifejezetten lex dioecesanáról beszél, s ennek a későbbi dekretális jogban és a régi kánonjogászoknál igen elterjedt értelmet tulajdonít104, nevezetesen a közigazgatási (vagy végrehajtó) egyházkormányzati hatalmat érti rajta105 106: „Ea uero quae in iure monasterii de facultatibus offerentur, in nullo diocesana lege ab episcopis contingantur. Si autem ex laicis quisquam a se factam basilicam consecrari desiderat, nequaquam sub monasterii specie, ubi congregatio non colligitur uel regula ab episcopo non constituitur, eam a diocesana lege audeat segregare”'00. 100 Cone. Tötet. VI (a. 638) c. 8 = Concilios visigóticos (64. j.) 240: „imponga Ia continenda o et castigo, o declare la absoluciórí'. Vö. BLAISE, Dictionnaire (16. j.) 493. nr. 4; lásd fent 13. j. es lent 107. j. 101 Concilios visigóticos (64. j.) 200. 102 Uo. 229. Ebben a szövegösszefüggésben a legislator Mózesre látszik vonatkozni, vö. LOI, Lattanzio (27. j.) 258. 10:1 Az első század kánonjogának hierarchiájáról lásd GARCIA Y GARCIA, Historia (82. j.) 340. 104 Pl. X. 1.33.9; X. 1.41.3; X. 2.26.15; X. 5.33.11 = FRIEDBERG II. col. 200, 224, 387, 853. Vö. VAN DE KerCKHOVE, M., De notione iurisdictionis apud Decretistas et priores Decretalistas (1140-1250), in Ius pontificium 18 (1938) 11-14. Az egyházmegyei törvény klasszikus definícióját lásd: RUFINUS, Summa decretorum ad C. 10 q . 1 c. 1 = SINGER, H. (ed.), Die Summa decretorum des Magister Rufinus, Paderborn 1902. (uny. Aalcn-Padcrbom 1963), 301: (...) Est autem lex diocesana, qua episcopus potestatem habet dispensandi spiritualia et ministros instituendi et ordinandi, quartam et cathedraticam exigendi (...). 105 ORLANDIS—RAMOS LISSÓN, Die Synoden (63. j.) 70: „unter bischöflicher Verwaltung”', Concilios visigóticos (64. j.) 56: „administración diocesana”, „régimen general de la diócesis". 106 A Collectio Hispanaban: La Colección (62. j.) IV. Madrid 1984. 301; vö. Concilios visigóticos (64. j.) 56.
