Kánonjog 6. (2004)
KÖNYVSZEMLE
168 KÖNYVSZEMLE nyosodhatunk arról, hogy az egyházi intézménytörténet enciklopédikus igényességi! tárházába léphetünk be. Nincs okunk csalódni. Bár ez a mű tankönyvnek készült a Katolikus Egyetemen tanuló egyházjog-hallgatók számára, mind a teológus, mind a jogászszakma, valamint az érdeklődő nagyközönség részére élvezetes olvasmányt nyújt. Az egyoldalas bevezetőt követően, amely az egyházi intézménytörténet helyét és tárgyát határozza meg, a mü négy nagy egységre osztható, az intézménytörténet korszakainak megfelelően. Először az Egyház korai időszaka (I-V. sz.) tárul elénk, amelyet a kora középkor (VI-XI. sz.), az érett középkor egyháza (XI-XVI. sz.), végül a modern időszak bemutatása követ, amelyet a Trienti Zsinattól (1545-1563) számolunk egészen napjainkig. Mivel történeti műről beszélünk, a ’napjainkig’ kifejezés alatt a II. Vatikáni Zsinatot (1962-1965) értjük. Tennészetesen, nem kánonjogász lenne a szerző, ha művének zárszavában a jelenleg hatályos latin (1983) és keleti (1990) kódexet nem említené meg. A függelékben hét alapvető dokumentumot találunk, Nagy Konstantin adománylevelétől egészen az 1929-es Lateráni Egyezményig. Hagyományos módon gazdag név- és tárgymutató zárja a művet. Az Egyház születésének kezdeteit a laikusi és klerikusi életállapot egyre pontosabb meghatározása, a szerzetesség megjelenése, az egyház identitásának és autonómiájának megerősödése, valamint a strukturális és személyi hierarchia rögzülése követte. A hit alapigazságainak, a szentségi életnek, továbbá a hierarchia lényegi formáinak ekkor megszilárdult alapjára építették a későbbi korok differenciált rendszerüket. A korai kort a feudális rendszer támogató jellege követte. A középkori Európa képének kialakításában döntő szerepet kapott az egyház, amely a Nyugat-Római Birodalom bukását követően a kultúra egyedüli közvetítője maradt a térség számára. A Frank Birodalom felemelkedésével az Egyház nemcsak a keleti területek konstantini kedvezményeit élvezhette, hanem egész Európa legbefolyásosabb hatalmi tényezőjének mondhatta magát. A középkori egyház bemutatására a szerző fokozott figyelmet szentel, elsősorban a bíborosi kollégium és a prí- mási tisztség kialakulását, illetve az egyházi temetkezési jog fejlődését szemlélteti nagy alapossággal. Akik ismerik a szerző eddigi munkásságát, azok számára nem kétséges, hogy Anzelm atya különösen a középkori egyházjog kutatója. A modem egyházi intézmények alapjait, kialakulását, középkori gyökereit a legnagyobb részletességgel tárja fel a szerző. Mind a kuriális, mind az egyházmegyei szerveket, hivatalokat szemléletes módon ismerteti, a jelenleg fennálló hierarchia létalapját genealogikus módszerrel bizonyítja. Az elmúlt négy évszázad eseményein, az állam és az Egyház viszonyának alakulásán, az újkor kihívásaira adott válaszokon könnyed stílussal röpíti át olvasóját a szerző, egyben betekintést nyújt a jelenleg is működő egyházi szervezet alapjaiba. Az Egyház a társadalom meghatározó tényezője, múltban s jövőben egyaránt. Bár a XX. század második fele - többek között hazánkban is - igen mostoha módon kezelte az Egyházzal kapcsolatos tudományterületeket, intézményeinek ismerete, intézményi struktúrája múltban gyökerező alapjainak tudása elengedhetetlen az egyetemes európai és magyar történelem tanulmányozása során. Erre a célra kitünően alkalmas és ajánlott Szuromi Szabolcs művének megismerése és elsajátítása. VÖLGYESI Levente
