Kánonjog 6. (2004)

JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: Képtelenség a házastársi életközösség vállalására játékszenvedély miatt

152 Joggyakorlat ge van. [...] A vágy tartósabb és irányult érzelem, amely a gondolkodást és az aka­ratlagos törekvéseket is determinálja. [...] Ha a vágy dominánsan úrrá lesz felet­tünk (függőség), következetesen perseverál, egyéniségünkkel szoros kapcsolatba lép, gondolatainknak, cselekvéseinknek úgy szab irányt, hogy jobb belátásunk el­lenére is kielégítést nyer, szenvedélyről beszélünk.”2 Aki függőségben szenved, azaz szenvedélybeteg, már nem szabad. Nincs választási lehetősége, a kényszerű­ség uralja, hogy bizonyos érzelmeket, hangulatot elérjen vagy elkerülhessen. Ha ehhez hozzátesszük, hogy «A házassági beleegyezés akarati cselekedet,...» (vö. CIC 1057. kán. 2.§), akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szenvedélybeteg akarat hi­ányában képtelen beleegyezését adni. Mi a szenvedélybetegség? A káros szokások egy csoportját — mert az érzelmi élettel szoros összefüggésben vannak — szenvedélyeknek nevezzük. Az emberi idegrendszer szükséglete, hogy a mindennapi élet monotóniájától, a gondok és kö­telességek okozta feszültségektől bizonyos időre szabaduljon. A kiegyensúlyozat­lan személyiség mind gyakrabban kíván a valóságtól menekülni, ismételten folya­modik valamihez, amely könnyebb jobb hangulatot nyújt. Bizonyos számú ismét­lés után ez a tevékenység automatizálódik, és kialakul a szokás, a szenvedély, azaz a szokásokra specifikus hiányérzet olyan mértéket ölt, hogy a kiegyensúlyozatlan személyiség már nem ura önmagának. Akaraterejét meghaladja az idegrendszer ismétlési kényszere.3 Felosztását tekintve nem csak bizonyos anyagok lehetnek a szenvedély tár­gyai, hanem bizonyos cselekvések is. Ez utóbbiak közé tartozik a pathologikus szerencsejáték-szenvedély is. A játékszenvedélyt, vagy «pathologikus szerencse- játékot», mint egy állapotot határozhatjuk meg «amely állapotban az egyén, a já­ték megkezdése után elveszíti a kontrolt a játékban eltöltött idő és a játékban sze­replő pénzösszeg felett, úgy hogy addig játszik, míg már nem áll több pénz a ren­delkezésére, és így átmenetileg képtelenné lett tovább játszani. A szenvedély is­mertetőjegyei a gyakoriság, hogy huzamos ideig tart, és nagy összegekről szól.» Tekintettel arra, hogy a szerencsejáték-szenvedély a férfiaknál a 20 életév kö­rül, míg a nőknél általában magasabb életkorban jelentkezik, úgy tűnik a játék- szenvedély csak abban az esetben gátolja meg a házassági beleegyezést, ha felek ennél magasabb életkorban kötnek házasságot, hiszen a házasságkötésre való ki­hatását tekintve nyilvánvaló, hogy a szenvedélybetegségnek a házasságkötést megelőzőnek kell lenni, ugyanis csak ebben az esetben akadályozhatja meg a há­zassági beleegyezés megadását. A játékszenvedély kialakulása mögött többségé­ben Borderline-féle személységi zavar húzódik meg,4 amely nem szerzett beteg­ség. A betegekre jellemző a bizonytalanság, zavarok a párkapcsolatban, hevesség, robbanékonyság. Az irodalomban a személyiségzavar háttereként minden esetben párkapcsolat illetve családi konfliktus húzódik meg.5 2 NYÍRÓ Gy., Psychiatria, Budapest I971.2 65. 3 Bartha L.-SZILÁGYI L. (szerk.), Pszichológiai alapfogalmak kis enciklopédiája, Budapest 1966. 181. 4 MSD - II-R, n. 301.83; 414. 5 Vö. A Rota Romana egy Jarawan előtt 1990. június 6-án hozott ítélete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom