Kánonjog 4. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)
94 Közlemények szesek esnek, akik a törvényben vagy a parancsban nincsenek említve, ha közreműködésük („tevékenységük”) nélkül (legyen az akár fizikai, akár pszichikai jellegű) a büntetendő cselekményt nem követték volna el, és a büntetés olyan természetű, hogy azt alkalmazni lehet rájuk; máskülönben utólag kimondandó büntetésekkel büntethetők (Id. CIC 1329. kánon). A CIC 1398. kánonjának - önmagától beálló kiközösítésbe esés - büntetése a magzatelhajtásban nélkülözhetetlen közreműködőkre (társtettesekre, valamint részesekre: felbujtókra, fizikai és pszichikai bűnsegédekre) az 1329. kánon rendelkezései szerint vonatkozik.38 Ám figyelembe kell venni, hogy - mint az önmagától beálló büntetések általában- a CIC 1398. kánonjában szereplő kiközösítés is csak akkor sújtja az elkövetőt („áthágót”), ha az tudja, hogy a magzatelhajtásért kiközösítés jár (CIC 1324. kánon 1. § 9. sz. és 3. §); ugyancsak szem előtt kell tartani a többi mentő és enyhítő körülményeket (CIC 1322. és 1323-1324. kánonok), melyek mind mentesítenek az önmagától beálló büntetések alól; így például az az elkövető, aki még nem töltötte be 18. életévét, nem válik automatikusan kiközösítetté (CIC 1324. kánon 1. § 4. sz., vö. uo. 3. §, 97. kánon 1. §); szintén nem esik kiközösítésbe az, aki a büntetendő cselekményt „akárcsak viszonylagosan is súlyos félelem” hatására, illetve „szükségből vagy súlyos kellemetlenségtől hajtva” követte el (CIC 1324. kánon 1. § 5. sz., vö. uo. 3. §) — ezeknek a körülményeknek enyhítő hatásuk van (vezeklést kell alkalmazni).39 A latae sententiae büntetések magából a tényből - jelen esetben a „sikeres” magzatelhajtás tényéből - kifolyólag, automatikus módon és a büntetendő cselekmény elkövetésének pillanatától kezdve állnak elő. Sanchis megemlíti azt az esetet is, amikor a magzatelhajtó „megbízója” egy állami hatóság: a megbízást bűnözési parancsnak hívják; tágabb értelemben a megbízó a főtettes; és az abortuszt elvégző orvos, valamint e beavatkozásban résztvevő munkatársai is a kiközösítettek közé tartoznak, feltéve, hogy tudtak, illetve saját hibájuk miatt (tehát gondatlanságból kifolyólag) nem tudtak a törvényszegésről és a törvényhez fűzött büntetésről, az önmagától beálló kiközösítésbe esésről.40 A szerzetesekre, de a világi intézmények és az apostoli élet társaságai tagjaira is vonatkozó büntetésszerű jogkövetkezmény, hogy a cselekmény elkövetőjét az intézményből el kell bocsátani (CIC 695. kánon 1. §; vö. 729. kánon és 746. kánon).41 Az ellenőrizetlen „súlyos válsághelyzet” indikáció ismételt törvénybe foglalása42 előtt az Egyház tudatta az országgyűlési képviselőkkel a cselekményüknek az 1398. kánon szerinti súlyát, illetve büntetését.43 38 Ld. 15-ös sz. lábjegyzet, 898-899. p. (Az Egyházi Törvénykönyv), 4-es sz. lábjegyzet, 491-492. p. (Egyházjog). 39 Ld. 15-ös sz. lábjegyzet, 892-893. p. (Az Egyházi Törvénykönyv), 4-cs sz. lábjegyzet, 487-490. p. (Egyházjog). 40 Ld. CIC 1325. kánon. 41 Ld. 4-cs sz. lábjegyzet, 536. p. (Egyházjog). 42 Ld. 2000. évi LXXXVII. tv.
