Kánonjog 4. (2002)

TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: Visszamenő hatályú-e az 1908. kánon?

68

Vígh Annamária

ve az adott tulajdonság - amely a házasságot súlyosan megzavarja19 - minden megkötött házasságot ugyanúgy kell hogy befolyásoljon.

Ám ami az egyik fél számára nem tűnik súlyosan zavarónak, az lehetséges, hogy a másik szempontjából elviselhetetlen,20 vagyis a zavaró tényező megállapítása a bíróság számára csak konkrét esetben lehetséges.

A graviter kifejezést mint határozószót használják a zavaró képesség megjelölésekor a Törvénykönyvben.

A kánon a tényállás kimerítéséhez nem követeli meg, hogy a zavaró hatás ténylegesen beálljon. A házasság akkor is érvénytelen, ha a súlyosan zavaró tényező nem aktiválódik, de a beálltának a tényleges lehetősége bizonyítható.

A hatályos Kódex egy ilyen tulajdonságot említ, de a kánonjogi szerzőknél további lehetőségeket olvashatunk.21

19 GS 48.: „A bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség a Teremtő műve, a maga törvény- hozásával ő szabályozza, és a házassági szövetségkötés, vagyis a személyes és visszavonhatatlan beleegyezés hozza létre. így egy, az Isten rendelése folytán szilárd intézmény keletkezik - még a társadalom nyilvánossága előtt is - abból az emberi aktusból, amellyel a házastársak egymásnak adják önmagukat és elfogadják a másikat; ez a szent kötelék pedig - mind a házastársak és a gyermekek, mind a társadalom érdekében - már nem függ az emberi döntéstől. Maga Isten a szerzője a házasságnak, amelynek javai és céljai vannak, és ezek mindegyikétől igen nagy mértékben függ az emberi faj fennmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, továbbá magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte. A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg irányul utódok létrehozására és felnevelésére; ez mintegy betetőzése és koronája. A férfi és a nő továbbá a házasságban «már nem két test, hanem csak egy» (Mt 19, 6), személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik és egyre szilárdabban érzik a magukénak. Ez a bensőséges egyesülés - hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó - nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen az egységük.”

20 Comm 9 (1977), 372, - can. 299.: “Locutio adhibita in canone. , non talis est ut excludat omnino qualitatem minoris momenti, quae tamen subiective consideratur maximi momenti.”

21 NAVARRETE, U., Novae methodi technicae procreationis humanae et ius canonicum matrimoniale, in PRMCL 11 (1988) 94-95.

— “Vir qui semen dedit alicui deposito seminis, nec postea illud retraxit, quamvis nondum adhibitum sit;

— a fortiori si semen iam adhibitum sit, cum probabiliter vir hac via pluries pater devenit;

— vir qui directe semen dedit ad aliquam mulierem foecundandam, praesertim si praegnans effecta est;

— vir qui semen dedit ad foecundandum ovulum in vase vitreo, praesertim si ovulum reapse foecundatum est;

— a fortiori, si embryones «superflui» ex processu foecundationis in vase vitreo, congelati conservantur;

— mulier quae foecundata est ex semine deprompto ex «deposito seminis» vel ex semine directe «dato»;

— mulier quae ovulum dedit ut extra eius corpus quocumque modo foccundaretur;

— mulier quae uterum commodato praestitit ad gestandum filium aliorum, sive gratuito sive pecunia accepta;

— mulier quae uterum praestitit eo sensu, ut ex proprio ovulo et ex semine «dato»filium generet cum pacto non habendi illum ut proprium, sed cedendi omnia iura aliis, generatim patri nascituri eiusque uxori;

— mulier quae proprium ovulum, in vase vitreo foecundatum, aliis dedit gestandum, sive gratuito sive pecunia accepta;

— a fortiori, si ovula iam foecundata (embryones) congelata conservantur;