Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga
52 Luis Navarro rontja le, hanem tökéletesíti a természetet, így az emberi természet saját jogai nem vesznek el, mikor az ember a keresztségben részesül, hanem fölemeltetnek a természetfölötti rendbe való fölvétel által12. Ily módon a társulási jog egybecseng a létezők átalakulásával, melyek a természetfölötti célok elérése felé tartanak. Mindent együttvéve tehát ez a tan fenntartja, hogy az Egyházban a társulás joga az ember társas természetén alapul, és hogy ennek következtében egy emberi jog recepciója valósul meg az egyházjog rendjében. Ez az okfejtés, a Természetjog vonalvezetésében megfelelően a teoretikus szinttel is, meg is világított azonban néhány nehézséget is, mikor az 1917-es törvényhozással13 ütköztette azt. Valójában abban egyrészt hiányzott a hívő társulási jogának kifejezett állítása14, másrészt azt tartotta, hogy az Egyházban a társulás alapító tevékenysége nem az egyesek egyetértése volt, ugyanis szükséges volt a hierarchia közbelépte a társulás létrehozásakor, vagy jóváhagyásakor. Ezek nélkül a tettek nélkül a társulás nem létezett az Egyházban15. Ez az előfeltételezés megfeadás, Párizs-Tomace-Roma, 1955, 396. old. Jelenleg egyes egyházjogászok továbbra is azon vannak, hogy aláhúzzák az Egyházban a társulási jog természetjogi alapjait. Például Colella kijelenti, hogy a társulási és a gyülekezési jog «megfelelnek minden emberre vonatkozóan az emberi személy megalapozott méltóságának, és mint személyiségének kifejeződései, melyet mint jogot, mindenfajta szervezett társadalmi közösségben meg kell valósítani és így az egyházi törvényhozásban is, melynek fő feladata, hogy elismerje, támogassa és garantálja az egyház közösségében az ember alapvető jogait». P. COLELLA, La libertá religiosa nell'ordinamento canonico, 2. kiadás, Nápoly, 1984, 124. old. V.ö. R. BACCARI, Il diritto di associazione dei laid nell'ordinamento canonico, in Monitor ecclesiasticus, 107 (1982), 560. old.; W. SCHULZ, Posizione giuridica delle associazioni e la loro funzione nella Chiesa, in Apollinaris, 59 (1986), 120. old.; e UGYANŐ: Le associazionin nel diritto canonico, in II diritto ecclesiastico, 99 (1988), 3-4, 362. old. 12 Lombardi, az 1917-es CIC előkészítő munkálatai konzultorainak egyike teljesen egyetért ezzel a gondolatmenettel: «Nomine iuris adsociationis intelligimus ius, quo christifideles omnes, ac proin etiam laici, pollent consilia et vires mutuo in se conferendi in ordine ad aliquem finem peculiarem; seu uno verbo ius societates ad finem spiritualem et supematuralem obtinendum ineundi. luris adsociationis fundamentum consistit in ipsa humana natura, quae essentialiter socialis est, quaeque per gratiam non destruatur, sed immo perficiatur, in Christiana republica non secus ac in civili facultatem singulis suppeditat media opportuna querendi et comparandi, quo facilius, tutius et uberius omnes consequantur eum finem, ad quem ipsa societas perfecta, cuius sunt socii, impellitur ct tendit». C. LOMBARDI, luris Canonici privati Institutiones, i.m., 483. old. 13 Az 1917-es Kódexben és az azt követő egyházjogi szövegekben a társulásokról v.ö.: W. SCHULZ, Das Vereinsrecht des Codex Iuris Canonici von 1917 und seine Anwendung bis zum Zweiten Vatikanischen Konzil, in Das konsoziative Element in der Kirche, i.m. 373-395. old. Találhatunk bibliográfiai utalásokat ebből az időszakból a hívők társulásaira vonatkozóan a következő művekben: P.A. BONNET, De christifidelium consociationum lineamentorum, iuxta Schema <De Populo Dei> Codicis recogniti anni 1979, adumbratione, in Periodica de re morali, canonica et liturgika, 71 (1982), 531. és következő oldalak, bibliográfiai jegyzet. 14 Kerestek a kánonjogi tanításban alapot arra, hogy ezt a hiányt ellensúlyozzák úgy, hogy a társulási jog implicite elismert lett volna. V.ö. például W. ONCLIN, Principia generalia i.m. 91. old.és ott a cikk 96. jegyzetében jelölt bibliográfiában. Az ehhez a szöveghez igazodó, a laikusok apostolkodásának dekrétumát átdolgozó zsinati bizottság szövegei. V.ö. Schema Decreti «De apostolatu laicorum», 1964, in AS., III. köt. III. rész, 406. old. Figyelemre méltó: T. MEILERS, Das katholische Vereinsrecht entsprechend dem neuen kirchlichen Gesetzbuch, excerpta ex diss., Róma, 1989. 26-36. old, aki úgy véli, hogy a társulási jog részben impilicit, részben explicit formában megjelent az 1917-es CIC-bcn; v.ö. F. UCCELLA, Linee di tendenza della disciplina del fenomeno associativo, i.m. 280. old.
