Kánonjog 4. (2002)
KÖNYVSZEMLE
146 Könyvszemle ,^mluva”, ami magyarul szerződés-t jelent. A magyar fordítás viszont2 az első esetben a szövetség” kifejezést használja, amit szlovákul a ,jzvüzok” szó adna vissza. A szerző ezt a kifejezést ugyan többször is használja (8), (10) sőt, egy esetben a ,jpojenecky zväzok” (14) (összekapcsolt, szövetséges szövetség), kifejezést is említi, de a kommentárban megmarad a hivatalos fordításnál. Ezzel az összehasonlítással (is) érzékeltetni lehetne annak a kezdeményezésnek a szükségességét,3 amit Erdő Péter professzor úr szorgalmazására tettünk. A Latin - magyar egyházjogi kisszótár mintájára, elkészítettük a Latin - magyar - szlovák egyházjogi kisszótárt.4 Sajnos, azóta hiába történt meg a hibás szlovák szöveg kijavítása, sőt az ajánlás, néhány szlovákosított latin kifejezés tiszta szlovákkal való helyettesítésére, a kezdeményezés nem talált pozitív visszhangra. Érdekes mozzanata az említett alaposságnak többek között az is, hogy 16 (31 -47) oldalon tárgyalja a házasságok különböző típusait. Számszerűen 18-at. A szerző szerint egy-egy típus alaposabb megismerése világosabbá teszi, hogy egy konkrét házasság milyen jogi helyzetben, állapotban van. A házasságnak, mint szentségnek alapos bemutatása és tárgyalása kitűnőre sikerült. Szokatlan viszont a házasságnak, mint alapvető emberi jognak a bemutatása és esetleges szembeállítása a papi celibátussal. A gordiuszi csomót Krisztus szavaival,5 az Isten országáért való lemondással oldja meg. (50) Alaposan foglalkozik a házasulandók felkészítésével és a jegyesek vizsgálatával. Fontos mozzanat ez, hogy így is tudatosodjék: a házasságért, a jegyesek és plébános mellett felelősséggel tartozik az egész egyházközség is. A házassági beleegyezés témáját is jogi alapossággal tárgyalja, amely nemcsak a diákoknak, de az egyházi bíróknak is nagy segítséget és kellő ismeretet nyújt, a döntések tárgyilagosabb meghozatalához. A házassági akadályok tárgyalásánál, az egyes akadályok kánoni idézése után, rövid történelmi áttekintést ad, majd megmagyarázva az akadályt, a felmentés esetleges lehetőségéről és annak körülményeiről tájékoztat. A vegyes házasságok esetén L. Chiappettára6 hivatkozva az Olasz Püspöki Kar előírását idézi, hogy tanúként a nem katolikus egyházi személy jelenlétének a katolikus házasságkötésen nincs semmi akadálya, sőt a szertartáson az ortodox lelki- pásztor homíliát is mondhat (236). Arról a lehetőségről, hogy a katolikus szertartáson jelenlevő nem katolikus lelkész a szertartás után imát végezzen, vagy áldást adjon, hallgat.7 Ez a tény is arra enged következtetni, hogy Szlovákiában az öku- menizmus lelkisége óvatosabban bontakozik, mint a környező országokban. 2 Az Egyházi Törvénykönyv, Budapest, 1986, 725-726. 3 Tehát a „házasságnak” nem a fogalmi tartalmáról vitatkozunk, hanem a fordítás pontosságáról. 4 ERDŐ P., GÁBOR B., SZÁLÁT L., Latinsko - mad’arsko - slovensky maly slovník kánonického práva, Budapest, 1997. 5 Vő. Mt 19,10. 6 CHIAPPETTA L., II matrimonium nella nuova legislazione canonica e concordataria, Roma, 1994, 329. 7 Vö. ERDŐ P., Egyházjog, Budapest, 1991, 462.
