Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
136 Joggyakorlat III. A DROGFÜGGŐ SZEMÉLY HÁZASSÁGRA VALÓ KÉPTELENSÉGE III. 1. Drogfüggőség, mint az értelem elégséges használatá- nak hiánya A kánonjog természetjogra alapozott klasszikus tanítása szerint az emberi cselekedet alapvető feltétele az értelmi és akarati képességek birtoklása. Más szóval olyan emberi cselekedetet jelent, amelyet alapvetően a megismerés, az akarás és a tevékenység működése jellemez. Éppen ezért az értelmi és akarati képességeket a beleegyezés sine qua non feltételeként is definiálhatjuk. Az előbbiek természetes következménye, hogy szoros értelemben nem is minősülhet emberinek az a cselekedet, amit az egyén eleve nem akar, illetve nem teljes meggyőződésből hajt végre.142 Kétségtelen, hogy ezen elvek találhatók az 1095.k.l. pontjának hátterében. A törvényhozó az értelem használatára hivatkozik, mint a házassági beleegyezés elsődleges feltételére. Viszont annak csak elégséges használatát írja elő. így tehát nemcsak a teljes, hanem a részleges, illetve elégséges hiány esetén is fennáll a beleegyezés képtelensége.143 Az okok között szerepelnek azok a mentális betegségek is, melyek nem teljesen gátolják, hanem csupán korlátozzák az értelem használatát. Bizonyos fokozatok még az elégséges használat hiányát is elérhetik.144 Ami a pszichoaktív szereket illeti, könnyen okozhatnak a részegséghez hasonló kábultságot vagy éppen tudatzavart (amentia). Ez utóbbi különösen krónikus esetekben alakul ki. Meglátásunk szerint ezekben az esetekben szinte lehetetlen, hogy a házasságkötéskor észrevétlen maradjon az értelem használatának teljes hiánya. Sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, amikor a zavaró ok nem gátolja, hanem csak annyira csökkenti az értelem használatát, hogy a beleegyezés érvényessége válik kétségessé.145 Ilyenkor a kétség jogi bizonyításra szorul, vagyis a beleegyezés megadásakor pszichoaktív szer hatása alatt álló egyén elégséges szintet el nem érő értelmi státuszát kell rekonstruálni.146 Ebből is látszik, hogy jelen esetben a beleegyezéssel együtt járó képtelenségről van szó. A kábítószer-függés krónikus esetében a szakértői vizsgálat nemcsak az értelmi és akarati képességekre terjed ki, hanem komplex módon a drogfüggő teljes pszichikai állapotára is.147 Ezzel viszont a jogi értelemben vett képtelenség tere szélesedik ki, amely az 1095.k.2. és 3. pontjára irányítja figyelmünket. Az általunk elemzett rotai ítéletek alapján is ez a tendencia figyelhető meg, hiszen a hetvenes évektől kezdve az értelem elégséges használatának hiánya mellett egy új semmisségi okfő jelent meg. Ez pedig az ítélőképesség hiánya. A gyakorlatban ez utóbbi mellett már csak olykor jelenik meg a korábban alkalmazott semmisségi okfő. 142 CANONICO, M., L’incapacità naturale al matrimonio nel diritto civile e nel diritto canonico, Perugia 1994, 12-21. 143 BARBERINI, G., Tossicodipendenza e consenso matrimoniale. Considerazioni giuridico- canoniche, in Aggiornamenti sociali 35 (1984) 693-697. 144 STANKIEWICZ, A., L’incapacità psichica nel matrimonio: terminológia, erit er i, in Apollinaris 53 (1980) 48-54. 145 POMPEDDA, M. F., L’incapacità consensuale, in Ius Canonicum 31 (1991) 110-112. 146 FUMAGALLI CARULLI, O., Intelletto e volontà nel consenso matrimoniale in diritto canonico, Milano 1974, 34-47. 147 GROCHOLEWSKI, Z., II giudice ecclesiastico di fronte alie perizie neuropsichiatriche e psicologiche, in Apollinaris 60 (1987) 186-191.
