Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
134 Joggyakorlat vélemény is született, melyek a felperes morfin-függőségére vonatkozóan nem rendelkeztek bizonyító erővel. Egy másik esetben (c. Canestri, 15 iulii 1937) a bírók konkrét javaslatot tettek arra vonatkozóan, hogy a szakértőknek miként kell eljárniuk egy morfin-függő ügyében. Ebben különösképpen az antropológiai és pszichológiai kritérium alkalmazására hívták fel a figyelmet.130 131 A szakértők és a bírók közötti nézetkülönbségre Wynen132 ítélete mutatott rá. Az ügyben szereplő négy szakértő az iratok áttanulmányozása alapján kijelentette, hogy a morfin és a kokain az értelmi képességeket nem befolyásolják, csupán az akaratra fejtenek ki káros hatásokat. A bírók az emberi cselekvésre vonatkozó filozófiai elvek figyelembevételével visszautasították a szakértői véleményt, hiszen a cselekvést az értelem éppúgy befolyásolja, mint az akarat. A későbbi, immár módosított szakértői vélemény szerint az érvényes beleegyezés alapvető feltétele, az értelem és az akarat tökéletes működése. Ezzel szemben a bírók vélekedése szerint, tökéletes működés helyett megfelelőbb az elégséges szó használata. A szakértők és a bírók viszonyának tisztázásában jelentett előrelépést ugyancsak Wynen 1941-ben kelt ítélete.133 A bíró az orvostudományok és a kánonjog összefüggését elemezve kihangsúlyozta, hogy mindkét tudományterület más és más módszereket használ, és ezeket kölcsönösen tiszteletben kell tartani. Az ítélet abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy elsőként hozta összefüggésbe a kokainfüggőséget az ítélőképesség hiányával. Évtizedekkel később, Fagiolo'3* ítéletében találunk említésre méltó újdonságokat. A szakértők kompetenciája és alapvető feladata, hogy a kábítószerek által okozott pszichikai zavarok természetét és fokát megállapítsák, a bíróknak pedig a szakértők által alkalmazott logikai elveket, illetve módszereket kell értékelniük. Di Felice135 1973-ban kelt ítélethozatalában hasznos lett volna alaposabban figyelembe venni a két szakértői véleményt, mivel készítőik a perrel kapcsolatos kérdéseken túl a felek személyiség-analízisét is elvégezték. A vizsgálat nyomán világossá vált, hogy a felek súlyos kábítószerfüggők. A bírók és a szakértők közötti félreértésre utal, hogy a bírók értékelése szerint a szakértők a felek ítélőképességének hiányát is megállapították, holott a szakvéleményben ez nem is szerepelt. Az eddigiekből arra következtethetünk, hogy az 1983-as Törvénykönyvet megelőzően a szakértők és a bírók együttműködésében nem alakult ki egységes gyakorlat. Colagiovanni'36 szerint a szakvéleménynek az ügyben szereplő felperesre gyakorolt heroin-hatás vizsgálatára kell koncentrálnia, és nem feladata a felperes há130 GROCHOLEWSKI, Z., II giudice ecclesiastico di fronte alle perizie neuropsichiatriche e psicologiche, in Apollinaris 60 (1987) 183-187. 131 A házasságra való képtelenséget a következőképpen kell értékelni: „non tantum relate ad statum intoxicationis, sed et ad critérium anthropo-psychologicum”. SRR Dec. 29 (1937) 530-531. 132 SRR Dec. 29 (1937) 169-196. 133 SRR Dec. 33 (1941) 144-168. 134 Dec. 66/1969. 135 SRR Dec. 65 (1973) 484-493.
