Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
122 Joggyakorlat akarat teljes mértékű bénulását lehet feltételezni. Az ügyben szereplő első szakértő szerint az alperes a morfin hatása miatt nem rendelkezett értelme elégséges használatával. A másik szakértő hasonlóan vélekedve megállapította, hogy az alperes már a házasságkötést megelőzően morfiumfüggőségben szenvedett, és ez később sem változott. A morfium hatásait elemezve kifejtette, hogy az súlyosan befolyásolja az értelem, az akarat és az emlékezet képességét. A szer toxikus hatására az értelem elhomályosul, és használóját képtelenné teszi a házasság helyes megítélésére. A bírók véleménye szerint a morfium napi használata következtében az illető nem veszti el értelmi képességeit teljes mértékben, jelen esetben azonban a szakértők véleménye alapján mégis a döntési képesség hiánya állt fenn.69 Ez alapján a percím beigazolódott, a házasságot pedig érvénytelennek nyilvánították. II.l.5. c. Fagiolo, 1970. november 27.70 Facti species: A családok, amelyekből az ügyben szereplő felek származnak, ugyanabban a faluban laktak, így a fiatalok már gyermekkoruk óta ismerték egymást. A kölcsönös szerelem kialakulásakor a lány bevallotta, hogy már korábban elvesztette a szüzességét. A fiút ez a tény annyira elszomorította, hogy eltávolodott a lánytól. Ennek ellenére a két család között a jó viszony továbbra is megmaradt, és ennek eredményeként a fiatalok is helyreállították a kapcsolatot, habár a fiú sohasem tudta elfelejteni a lány előző kapcsolatát. Időközben testi kapcsolatot is létesítettek, így egy idő után a terhesség gyanúja is felmerült. A felek 1962-ben kötöttek egyházi házasságot, amely kezdettől fogva boldogtalan volt, mivel a férj a tétovázás és bizonytalanság jeleit mutatta. A házasságkötésre ugyanis azelőtt került sor, mielőtt megtudhatta volna, hogy a lány valóban terhes-e. Négy hónap után meg akarta szakítani a házastársi közös életet, és el akart költözni otthonról. A házasságot a kényszer és súlyos félelem címén kívánta érvényteleníttetni. Az elsőfokú bíróság negatív ítélete ellen fellebbezést nyújtott be, az alábbi új percím bevezetésének kérelmével: ítélőképesség-hiány a férfi részéről. Másodfokon pozitív ítélet született, amelyet a kötelékvédő fellebbezése követett. Az ügy így került a Rota Romana elé.71 In iure\ A házassággal kapcsolatos megfelelő ítélőképesség a beleegyezés lényegi eleme, amelyből maga a kötelék is létrejön. A mentális betegségek az ítélőképességet megzavarhatják. Ez érintheti mind az értelmi, mind pedig az akarati tevékenységet, hiányukban viszont nem áll fenn érvényes házassági beleegyezés. Az okok fizikai és pszichikai természetűek lehetnek, ezek egyik speciális csoportjába tartozik a drogfüggőség.72 Az ítélet ezen része témánk szempontjából különösen nagy jelentőségű, hiszen a kábítószer okozta mentális zavarok a pszichikai 69 „Extenuatus enim fuit ille rationis et voluntatis usus quo quisque iudicet, ut quis revera sciens, revera volens matrimonialia onera adimplenda suscipiat.” Dec. 66/1969, n. 9. 70 SRR Dec. 62 (1970) 1094-1102. 71 SRR Dec. 62 (1970) 1094-1095, nn. 1-3. 72 „ex dementia, generice sumpta, exurgunt vel specifice v.g. ex hysterismo, ex psychosi maniaco-dcpressiva, ex paranoia, ex psychopatia, ex mythomania, ex nynfomania, ex mophinomania, etc." SRR Dec. 62 (1970) 1095, n. 4.
