Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
118 Joggyakorlat ILI.2. c. Wynen, 1941. február 25.47 Facti species: A felek hároméves jegyesség után 1926-ban kötöttek házasságot. Egy év elteltével a férj kokaint kezdett fogyasztani és ezzel egy időben élete rend- szertelenné vált. Felesége négyéves házasság után 1931-ben visszatért szüleihez, és „ex capite defectus consensus ex parte viri”48 címen támadta meg a házasság érvényességét. Az ügyben első fokon pozitív, míg másodfokon negatív ítélet született. A Rota-hoz harmadfokra került felterjesztésre, itt szakértőt neveztek ki az eddig keletkezett iratok és szakvélemények vizsgálatára. In iure: Az ítélet szerint az érvényes beleegyezés nem adható meg a tárgy, vagyis jelen esetben a házasság előzetes és elégséges ismerete nélkül, hiszen senki sem akarja azt, amit nem ismer (nihil volitum, quod non cognitum).49 Az ítélet további része az 1917-es CIC-re hivatkozva50 a házasság természetének minimális ismeretét kívánja meg. A szabad és szándékos akaratot a tárgy ismerete és etikai, társadalmi és jogi szempontok alapján történő értékelemzése kell, hogy megelőzze. Aki erre nem képes, az alkalmatlan a házasságkötésre.51 A szakértői vélemények alapján az alperes nem volt képes a házasság etikai tartalmának elégséges mérlegelésére és még kevésbé az ebből származó kötelességek felvállalására.52 Ebből következik, hogy az emberi cselekvéshez nem elég az értelem és az általa determinált akarat, hanem az előbbiekhez harmadik elemként társul az ítéletalkotás képessége.53 A további elemzésből világossá válik, hogy az értelem ítéletalkotó, mérlegelő tevékenysége nem merül ki valamely elvont fogalom megjelenítésében, hanem sokkal inkább a szubjektum gyakorlati ítéletéről, illetve értékelő tevékenységéről van szó. Ezen az alapon lehet megkülönböztetni a fogalmi megismerést (cognitio conceptualis) és a gyakorlati értékelő-képességet (cognitio aestimativa). Az ítélet továbbiakban az utóbbi képesség csökkenésének ismét két típusát különbözteti meg, ami lehet átmeneti és habituális. Átmeneti csökkentő tényezőnek számít a láz, a delirium és a harag, viszont habituális csökkenés már a születésnél is fennállhat, vagy pedig későbbi betegség is okozhatja. Ennek pontos behatárolása a szakértők feladata. Jelen esetünkben az alperes nem rendelkezett a házassági beleegyezéshez szükséges gyakorlati értékelő-képességgel.54 47 SRR Dec. 33 (1941) 144-168. 48 SRR Dec. 33 (1941) 145, n. 1. 49 SRR Dec. 33 (1941) 145, n. 3. 50 1917-cs CIC 1082. k. 1. § 51 „qui nequeat matrimonii valorem socialem, ethicum, iuridicum percipere, ideo esse incapacem ad idem matrimonium contrahendum” SRR Dec. 33 (1941) 147, n. 5. 52 SRR Dec. 33 (1941) 147-148, n. 6. 53 „Ab hodierna psychologia statutum scu specialem functionem appretiationis et aestimationis.” SRR Dec. 33 (1941) 148, n. 6. 54 A szakértők (...) „asserendo virum conventum, ob suam «immoralitatem constitutionalem» seu ob deficiens «elementum ethicum», non potuisse cognoscere valorem et momentum matrimonii, (...) esprimere volunt virum non potuisse habere necessariam appretiationem seu cognitionem aestimativam consensus eliciti”. SRR Dec. 33 (1941) 151, n. 10.
