Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
114 Joggyakorlat hézség nélkül rá tudnak telepedni az endorfinok és enkefalinok számára fenntartott receptormezőkre. Meglepő módon a hatásuk is hasonló lesz. Mint ahogy már azt korábban említettük, a drogot használók fokozatosan elveszítik kapcsolatukat az őket körülvevő világgal, miközben kellemes eufórikus állapotba kerülnek. Amíg a korábban bemutatott MDMA hatóanyagot tartalmazó „ecstasy” az agyban lejátszódó bonyolult ingerület-átviteli folyamatokon keresztül a szerotonint31 átadó sejtekből álló neurotranszmitter-hálózat normális működését változtatja meg, addig az amfetaminok két másik vegyületet, a dopamin- és a noradrenalinszintet növelik. Az LSD, bár eltérő módon, de az előbbihez mégiscsak hasonlóan az agy szerotonin-hálózatát veszi célba. Mivel az LSD molekulák alakja igen hasonlít a szerotoninéhoz, így könnyen megtelepednek a szerotonin receptorain. A hasonlóságnál fogva viselkedésük is szinte azonos, de mivel a két vegyület összetételében némileg eltér egymástól, hatásuk is különböző lesz. Ott, ahol a természetes szerotonin társadalmilag elfogadott, körültekintő magatartást eredményez, viszont az LSD hatására túlzottan óvatoskodó, gyakran hallucinációkba torkolló viselkedés jön létre.32 A drogok részletes hatásmechanizmusának vizsgálata még további érdekes tudnivalót rejt magában,33 azonban ez jóval meghaladná jelen munkánk határait. Éppen ezért a korábban ismertetett példák alapján összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy ma már egyre több azoknak a pszichoaktív drogoknak a száma, melyek hatásmechanizmusát elég nagy biztonsággal ismerjük. Az is ismeretes, hogy az agyban keletkező neurotranszmitter anyagokat hogyan használja fel az üzenetvivő sejtek hálózata. Az általunk vizsgált pszichoaktív drogok egy része közvetlenül e hálózatok működésébe avatkozik bele. 1.2.2. A függőség kialakulása A szenvedélybetegség kialakulásáért egyszerre több eltérő mechanizmusú faktort lehet felelőssé tenni. Ezek között szerepelnek genetikus tényezők, a drog biológiai hatásai és szocializációs folyamatok zavarai. Több kutatás is egyértelműen igazolta, hogy az eufóriát és a diszfóriát közvetítő, belsőleg termelődő morfínszerü anyagok viszonylagos túlsúlyának kialakulása akár örökletes úton is létrejöhet. így a drogfüggőségre hajlamos betegekben sok olyan anyag termelődhet, amelyek tartósan rossz közérzetet váltanak ki, vagy az alkalmanként kialakuló diszfória sokkal erősebb, mint másoknál. Ez az oka annak, hogy az említett nehézségekkel küszködök számára az eufórikus, vagyis pozitív hatást kiváltó drog lesz az egyetlen megoldás. A továbbiakban pedig az eufórikus állapot minél gyakoribb kiváltása fokozott ismétlési folyamatokat indít el. A kábítószer rendszeres használata során az egyén hamar megtanulja, hogy a drogok jótékony” hatását (biológiai hatás) az eufóriát előidéző szerek egy másik nagy cso31 Feltehetően központi szerepe van az alvás-ébrenlét ciklus kialakításában, valamint a centrális hőszabályozásban cs az agresszív viselkedés kontrolljában. Ibid. 38. 32 HAYES, N., Pszichológia, Budapest 1996, 76-80. 33 Lásd AAVV., A szintetikus drogok világa. Diszkódrogok, drogfogyasztók, szubkultúrák, Budapest 2000, 95-97.
