Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 79 azért állapították meg a semmisséget, mert a nő nem úgy gondolkodott a házasságról ahogy kellene, sőt úgy vélte, hogy olyan kapcsolatra lép, mely tetszése szerint feloldható. A fellebbviteli fok megsemmisítette az ítéletet, így az eset a Rota elé került, mely III. fokon kényszer és félelem, ill. a beleegyezés hiánya (a nő képtelensége érvényes beleegyezésre pszichológiai okok alapján) kérdésében döntött De Jorio elnökletével. De Jorio fent ismertetett érvei alapján vezették be az új percímeket (semmisségi okfőket). A III. fok végül úgy ítélt, hogy a nő valóban képtelen az érvényes (szabad és tudatos) beleegyezésre, így a házasság semmissége bebizonyosodott. Elvetették a teljes színlelést, a felbonthatatlanság kizárását, valamint a kényszer és félelmet. A kötelékvédő kifogásolta ennek a jóváhagyó ítéletnek a végrehajtását mondván, hogy az I. és a III. fok nem egybehangzó ítéleteket hozott. Azzal érvelt, hogy az I. fok szimulációval foglalkozott, mely feltételezi a képességet a beleegyezésre. Ha valakiről bebizonyosodik, hogy beleegyezést szimulált, nem mondható ki róla az is, hogy képtelen a beleegyezésre. így a Lefebvre-féle turnusnak az egybehangzóságról kellett dönteni. Megállapították, hogy a két ítélet nem független egymástól: az I. fok úgy vélte, hogy a nő nem megfelelően gondolkodott a házasságról, sőt azt tartotta, hogy az tetszése szerint felbontható, a III. fok pedig hiányos beleegyezést mondott ki. A kettő a turnus döntése szerint egybehangzó és végrehajtandó. Cuneo a következőképp kommentálja mindezt: 1. A Rota feljogosítva érezte magát új alap bevezetésére III. fokon. 2. A hiányos beleegyezés (incapacitas) új alapja váltás az eredeti szimulált beleegyezéshez képest. Erről Cuneo megkockáztatja megjegyezni, hogy az amerikai joggyakorlatban a bírák ekkora váltást csak úgy tesznek meg, ha az ügyet újból I. fokra bocsátják55. 3. Az egybehangzóság a tények megegyezésén alapul és az alapok közti logikai kapcsolaton, az alapok különféle megfogalmazása helyett. Jelen esetben azt, hogy a nő nem megfelelően gondolkodott a házasságról, logikusan szimulált beleegyezésként lehet értelmezni, azaz hogy a szavai nem egyeztek meg a szándékával; vagy a megfogalmazást hiányos beleegyezésként lehet értelmezni tágabb, általánosabb értelemben, hogy a házassági akarati aktus elégtelen volt. Úgy tűnik, a Rota ezt hiányos beleegyezésként kezelte, és arra jutott, hogy a beleegyezésre való képtelenség logikai kapcsolatban állt, és egybehangzó volt azzal, hogy a nő nem házasságot szándékozott kötni. Lefebvre érvelése afelé mutat, hogy a két ítélet esetében nem a szimulált beleegyezés és a beleegyezésre való képtelenség egybehangzóságáról van szó, hanem a hiányos beleegyezésről és a beleegyezésre való képtelenségéről, melyek nem függetlenek egymástól. 4. Ezért, bár elvileg a szimulált beleegyezés és a beleegyezésre való képtelenség inkompatibilis alapok, a Rota ebben az esetben mégis úgy döntött, hogy nem az alapok formális megállapítása volt az egybehang- 55 55 CUNEO, Towards Understanding 587: „A guess could be ventured that in American jurisprudence judges would not feel free to make this change of grounds without sending the case back to first instance.”
