Kánonjog 3. (2001)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházi intézményrendszer alakulása a II. Vatikáni Zsinat nyomán
Közlemények 47 Az 1965. október 28-án elfogadott Christus Dominus kezdetű dekrétum szükségesnek ítélte a kongregációk újra rendezését,20 amelyet VI. Pál pápa Regimini ecclesiae universae kezdetű apostoli konstitúciójával hajtott végre 1967. augusztus 15-én,21 legutóbb pedig II. János Pál pápa a Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúcióval 1988. június 28-án.22 Szintén új meghatározást nyer az ad limina látogatás, melynek a megyéspüspököknek a Szentszékhez öt évenként benyújtandó jelentésükkel azonos évben kell eleget tenni.23 Az egyházmegyék méretével kapcsolatosan már a zsinaton felmerült, hogy azoknak kormányozható méretűnek kell lenniük, amelyekben megfelelő számú papság áll rendelkezésre a lelkipásztori munka ellátására.24 A fenti elvek érvényesítésében részletszabályok születtek az VI. Pál pápa Ecclesiae Sanctae kezdetű motu propriojával 1966-ban,25 majd a már említett Regimini Ecclesiae Universae motu proprioval.26 Az egyházmegyék méretére és működésére további irányelveket találunk az 1973-as Ecclesiae Imago kezdetű direktóriumban,27 illetve a kongregációk illetékességének vonatkozásában a Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúcióban.28 A szemináriumi oktatás további megerősítést nyert az Optatam totius kezdetű konstitúcióval, amely határozottan állást foglalt az Egyház papképzésének függetlensége mellett, amelyet az 1983-as CIC 232. kánonja és II. János Pál pápa Pastores dabo vobis kezdetű adhortációja is hangsúlyoz.29 Az zsinat hatására a „kisebb rendek” kikerültek a „rendek” közül. A két megmaradt szolgálat, sacrorum antistites cuiusdam nationis uel territorii munus suum pastorale coniunctim exercent ad maius bonum, quod hominibus praebet ecclesia, prouehendum, praesertim per apostolatus formas et rationes occurrentibus aetatis adiunctis apte compositas.” COD 936-937. GUTTIÈREZ, J.L., „L’attivitanormativa delle Conferenze episcopali” in Ius in Vita et Missione Ecclesiae, Città dei Vaticano 1994. 605-624. 20 Concilium Vaticanum II. Sessio VII (28 oct. 1965) De pastorali episcoporum munere in ecclesia, cap. I. II. 9. COD 923. 21 Vö. PALAZZINI, P., „Le Congregazioni Romane” in BONNET, P.-GULLO, C. (ed.), La Curia Romana nella Cost. Ap. «Pastor Bonus» (Studi Giuridici 21), Città dei Vaticano 1990. 189-205. különösen 193. 22 Ioannes Paulus II. ap. const. „Pastor Bonus” (28 aug. 1988) AAS 80 (1988) 841-912. vö. PALAZZINI, P., „Le Congregazioni” 196-205. 23 Vö. GHIRLANDA, G., „Rapporti Santa Sede-Vescovi: La visita «ad limina apostolorum»” in BONNET, P.-GULLO, C. (ed.), La Curia, 123-149. 24 Concilium Vaticanum II. Sessio VII (28 oct. 1965) De pastorali episcoporum munere in ecclesia, cap. II. 22-24. COD 929-930. és cap. III. 39-41. COD 937-938. 25 Paulus VI. motu proprio „Ecclesiae Sanctae” (6 aug. 1966) AAS 58 (1966) 757-787. különösen 12. §. 1; 42. AAS 58 (1966) 763-764; 782. 26 Art. 49 §. 1. AAS 59(1967) 901. 27 Sacra Congregatio pro episcopis. Directorium de pastorali ministerio episcoporum „Ecclesiae Imago" (22 feb. 1973) art. 173. Enchiridion Vaticanum 4. Bologna 1985.13 1226- 1231. 28 Art. 21 §.2; art. 76. AAS 80 (1988) 865; 879. Az egész kérdéshez vö. ERDŐ P., „A magyar és európai egyházmegyék alakulása az utóbbi tíz évben” in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3-4 (1998) 269-277. 29 Ioannes Paulus II. adh. ap. postsyn. „Pastores dabo vobis” (25 mart. 1992) AAS 84 (1992) 657-804.
