Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: A CIC 1098. kánonjának jogtörténeti előzményei
ACIC 1098. KÁNONJÁNAK JOGTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI 41 Az Egyházi Törvénykönyv az általános szabályokban viszonylag tág jogvédelmet biztosít a tévedés és a megtévesztés esetén. így például a 1917-es CIC- ben a 104. kánon28 29 úgy rendelkezik, hogy minden error substantialis semmissé teszi a megkötött jogügyletet, error non substantialis esetén pedig a jogügylet ugyan érvényes, de a szerződés, illetve a jogügylet megtámadható és bírói ítélettel megsemmisíthető. Hasonlóan jár el a törvényhozó a megtévesztés elleni biztosítás tekintetében is20. Az az általános szabály, hogy egy szándékosan és fondorlattal létrehozott jogügylet minden esetben, - tehát nemcsak jelentős károk esetén — érvénytelenítési keresettel (actio rescissoria) megtámadható és törvényes ítélettel utólagosan megsemmisíthető. Az Egyházjogban az érvénytelenítési kereset jogi formája úgy van megalkotva, hogy a jogügylet továbbra is hatályos, de később valamilyen hiányosság miatt a bíró felfüggesztheti és megsemmisítheti a jogügyletet. Úgy tűnik, hogy a Kódex elegendő garanciát kínál a tévedés és a megtévesztés nem kívánt hatásai ellen. Ám az említett szabályozás a házasságra nem vonatkozik, s nem is vonatkozhat rá, ugyanis ha a Kódex a megtévesztés esetén a jogügylet utólagos megsemmisítését írja elő, akkor ez olyan kiút, amely a katolikus házasság felfogásával összeegyeztethetetlen, ezért a házasságra nem alkalmazható, mivel az ábrázolt értelemben vett felfüggesztésnek az a feltétele, hogy a jogügylet jogszerűen és érvényesen jöjjön létre, és csak később egy pozitív hatásra legyen semmissé. Ez a házasság esetében lehetetlen az alapvető felbonthatatlanság következményeként. Az Egyház a Trienti Zsinaton30 nagyon nyomatékosan így definiálta a házasságot: „...az egyszer érvényesen megkötött házasság keresztények között 28 1917-es CIC 104. kán.: „ Error actum irritum reddit, si versetur circa id quod constituit substantiam actus vel recidat in conditionem sine qua non, secus actus valet, nisi aliud iure caveatur; sed in contractibus error locum dare potest actioni rescissoriae ad normam iuris.” 29 1917-es CIC 103 k. 2. §.: „Actus positi ex metu gravi et iniuste incussovel ex dolo, valent, nisi aliud iure caveatur; sed possunt ad normam can. 1684-1689 per iudicis sententiam rescindi, sive ad petitionem partis laesae sive ex officio.” 30 FILA B. - JUG L., Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai, Kisterenye — Budapest 1997, 1797-1798; 1807. 1797. : „Hogy a házasság örök és felbonthatatlan kapocs, azt először az emberi nem ősapja, mégpedig az isteni Lélek ihletésében, így fejezte ki szavakban: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból, ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2, 23 sk.; vö. Ef 5, 31) 1798. : „E kötelékkel csakis két embernek lehet összekapcsolódni és összefűződni, amit Krisztus Urunk még világosabban tanított, midőn a fenti, mintegy az Istentől kimondott szavakat is megismételte, de meg is magyarázta: „így már nem kettő, hanem egy test.” (Mt 19, 6) Ennek a köteléknek, amiről annyival előtte Ádám beszélt, rögtön új erőt is adott e parancscsal: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19, 6; Mk 10, 9) 1807.: „7. Kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy tévedett az Egyház amikor azt tanította és tanítja evangéliumi és apostoli tan folyományaként (Mk 10; lKor 7), hogy az egyik hitves házasságtörése esetén sem szabad a házassági köteléket felbontani, s egyikük sem, még az ártatlan sem (aki nem is adott okot a házasságtörésre), köthet a másik hitves életében másik házasságot, sőt paráználkodik, aki elbocsátja a házasságtörőt, és más nőt vesz feleségül, meg az is, aki elbocsátva a házasságtörő férjet máshoz megy hozzá: legyen kiközösítve.”
