Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Vigh Annamária: A CIC 1098. kánonjának jogtörténeti előzményei
A CIC 1098. KÁNONJÁNAK JOGTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI 39 ezeknek alávetette magát, vagy ezekhez járult - egy magasabb lelki tökéletességnek lett részese. Azok közül az elvek közül, amelyek különben a bonae fidei szerződésekre vonatkoztak, a kánonjogászok a dolus in spiritualibus elve alapján a következő kivételeket jelölik meg: matrimonium spirituale, matrimonium carnale. A dolus in spiritualibus elméletét a kánonjogtudomány az egyházi rend szentségénél, a keresztségnél és a bérmálásnál, valamint a temetkezési hely kiválasztásánál nem alkalmazza22. A spiritualia mint gyűjtőfogalom a Corpus Iuris Canoniciben nem található meg. A kánonjogi nyelvbe való bevezetése a glosszátorok Decretum Gratianit, illetve a dekretális- gyűjteményeket magyarázó munkájának köszönhető.23 A fentiekben megfogalmazott állítást Ioannes Teutonicus 1215 előtt befejezett apparátusában bizonyította, melyet az iskola a Decretumhoz fűzött glossa ordinariakéní fogadott el. A C. 20, q. 3, c. 5-ben döntik el azt a kérdést, hogy azok, akiket püspökök és apátok tévesztettek meg, és így vették rá az illetőt arra, hogy belépjen a kolostorba, kötelesek-e az adott kolostorban maradni. - A kérdést úgy döntötték el, hogy megkülönböztették a dolusnak a materiális és a spirituális javakra való hatását.24 A „cogantur”25 szóhoz fűzött glossa or dinar lábóA a dolus in spiritualibus fogalma egyértelműen kiderül, valamint az Egyháznak a spiritualiákkal kapcsolatos ügyekre vonatkozó, római joggal is ellentétes álláspontja. Eszerint a félelem általában érvénytelenné teszi a szerződést, a megtévesztés viszont a lelkiek területén nem teszi azt érvénytelenné. A római jogban viszont ennek fordítottja a helyzet. A sok előfordulási hely közül még egyet ki kell emelnünk, amely IX. Gergely dekretális-gyüjteményéhez fűzött glossa ordinariábóX származik, amelyet pármai Bernât dolgozott ki.26 A római jog elveivel ellenkezőleg egy különleges pozíciót jelent a dolus in spiritualibus számára az a kánonjogászok által felállított elmélet, hogy a dolus causam dans a bonae fidei szerződésekben a spiritualia területén érvénytelenítő hatású. 22 STEIDL, Die Theorie..., 97. 23 STEIDL, Die Theorie..., 98. 24 C.20 q.3 c. 5: „Hi vero, qui illecti comam deposuerunt, in eo, quod coeperunt, perseverare cogantur: res vero eorum haeredibus reddantur.” 25 Glossa ordinaria C.20,3,5,v. „cogantur”: „Sed dic quod licet hic dolus dederit causam contractui: ipse tamen non est deceptus, qui se Christo coniunxit. Vel dic quod hoc potius est imputandum fatuitati suae, quam dolo illius... Similiter contractum matrimonium non rescindit dolus... Et est mirum, quod in spiritualibus contractus dolo initus tenet. Sed contractus metu initus non tenet, cum secundum leges penitus contrarium sit. Nam secundum leges contractus dolo initus nullus est, sed contractus metu initus tenet, licet, rescindatur per actionem quod met(us) cau(sa).” 26 Glossa ordinaria X. 1,40,6. , fatuitatem”: „Sic patet, quod licet dolus interveniat huiusmodi spiritualibus, non tamen subvenitur dolum passo, licet dolus det causam contractui simile xx. q. 3 constituit [C. 20 q. 3 c. 5] Idem in matrimonio... Item no(to) quod in spiritualibus non habet locum in integrum restitutio, quia non videntur decepti, qui meliorem vitam elegerunt.”
