Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Paphiány és lelkipásztori ellátás - Egyházjogi szempontok egy aktuális problémához
Paphiány és lelkipásztori ellátás 15 ami inkább a kevésbé stabil egyéniségű papokra jellemző, hanem tudatos, misz- sziós lelkületű feladatvállalásról, mely szervezett formában történik. A fogadás fő nehézsége, hogy a magyarországi klérus díjazása és életkörülményei sem kellően rendezettek, s e tekintetben elmaradnak a szlovákiai és lengyelországi helyzettől is. Mégis, a külföldi világi papok szervezett, csoportos fogadása reális megoldási lehetőségnek látszik. Ebben a Klérus jobb elosztásának Pápai Tanácsa is segítséget nyújthat. 4. A plébánia gondozásában való részvétel egy vagy több diakónusra vagy világira bízása Ezt a lehetőséget az 517. k. 2. §-a mint paphiány esetére szóló szükségmegoldást ajánlja fel. Az így megbízott diakónus vagy világi nem plébános, hiszen plébános csak pap lehet (521. k. 1. §). Az a pap pedig, aki az idézett kánon szerint a plébános hatalmával és felhatalmazásával felruházva - többnyire a távolból - a plébániai lelkigondozást irányítja, szintén nem minősül plébánosnak. A megbízott diakónus vagy világi szerepét a CIC a plébánia lelkipásztori gondozásában való részvételnek nevezi. A jogi képviselet és a vagyonkezelés ilyenkor a szerzők szerint ennek a papnak a feladata, tehát nem a pasztorációs feladatokkal megbízott világié vagy diakónusé10. A lelkipásztori teendők terén is utasítási joga van. Tehát téves az a vulgáris szóhasználat, amely ilyenkor világi plébánosról vagy a plébánia világi vezetőjéről beszél, mivel a személy a papszenteléssel a teljes hármas krisztusi küldetésben (LG 10b) lényegileg és nem csupán fokozat szerint részesedik másként, mint a keresztség és a bérmálás által. Ezért a kormányzati feladat, az erre szóló karizma és a kánoni küldetésben erre adható hatalom terén a pap és a világi hívő szerepe a II. Vatikáni Zsinat által is hangsúlyozottan hirdetett teológiai igazság szerint nem felcserélhető, az utasítási joggal összefüggő irányítást a jog „világira bízott” plébánia esetén is felszentelt pap részére tartja fenn. Gyakorlati kérdés, hogy képzett, főfoglalkozású világi lelkipásztori kisegítő küldése pappal be nem tölthető plébániára teológiailag szükségmegoldás, hisz a plébánia lényegéhez tartozik a pap, mint saját pásztor. Anyagilag szintén nehezen megoldható ez a forma, bár léteznek már hazánkban is működő példák. Sokszor nem küldeni kell vagy lehet ilyen világi kisegítőt, hanem a helyi közösség soraiból lehet megadni a bizalmat valakinek, aki egyébként is ott él és ezt a segítséget önként vállalja. Teológiailag feltétlenül, munkajogilag és egyházszervezetileg nem biztosan, jobb megoldás diakónusra bízni a plébánia lelkipásztori ellátásában való ilyen részvételt, mint világira. A diakonátus ugyanis, lévén az ordo szentségi fokozata, sajátos küldetést és kegyelmet ad olyan feladatokra, melyek egyébként többnyire puszta püspöki intézkedéssel világi hívőre is rábízhatok. Ez pedig önmagában is érték az Egyház számára. Viszont az inkardináció alapján támasztható teljes eltartási igényt anyagi és egzisztenciális okból kerülni kell. Nős állandó diakónusok hazánkban csak világi jog szerint érvényes munkaszerződéssel (vagy 10 Vö. SÁNCHEZ-Gil 1219.
