Kánonjog 3. (2001)

KÖNYVSZEMLE

114

Könyvszemle

illetve a hazai egyházi jogintézmények egyetemes egyházjogi hátterét mutatják be a középkorban.

A szerző az első részben bevezetést nyújt az egyházmegyei zsinat intézményének történetébe (19-24), majd rátér a középkori magyarországi és más keletközép európai (Gniezno, Prága, Salzburg) szinodális könyvek szerepének, tartalmának és forrásainak bemutatására (25-74). Ezek közül kiemelkedik az 1382- es esztergomi szinodális könyv, amely a Demeter érsek ideje alatt megtartott Esztergomi Egyházmegyei Zsinat határozatait foglalja egybe. Erdő professzor plasztikusan sorakoztatja fel azokat a tényeket, amelyek alátámasztják, hogy a zsinat szövege teljes mértékben megfelel a szinodális könyv fogalmának. Erre utal a tartalom (hittani, lelkipásztori) és a címzettek (a plébániák vezetői), továbbá az, hogy valószínűleg olyan szövegről van szó, amelyet a zsinaton már kész formában hoztak a papság tudomására (27-28). Külön kell említeni az 5. fejezetet (75-85), amely a Magyarországon őrzött kódexekben szereplő részleges egyházjog forrásszövegeit mutatja be, vizsgálva a részleges zsinatokat és egyházmegyei jogszabályokat, illetve a szerzetesjog területére tartozó kéziratokat.

A második rész a középkori officiálisi bíráskodás intézményeivel foglalkozik Kelet-Közép Európában, különös tekintettel Magyarországra és Lengyelországra (89-99; 109-124), továbbá vázolja az esztergomi vikáriusi bíróság könyvkultúráját annak legrégebbi protocolluma alapján (100-108), amely 1525-től 1564-ig fokozatosan jött létre (103).

A jogi műveltséggel és oktatással foglalkozó harmadik részben a szerző bemutatja azt a jogtörténeti hátteret, amely a posztkaroling és a császári reformidőszakot (X-XI/1. sz.) jellemezte (127-129), továbbá röviden ismerteti az adott kor legjelentősebb gyűjteményeit (Collectio Anselmi dedicata; Collectio quinque librorum; Collectio Abbonis Abbatis Floriacensis; Collectio Remedio Curiensi adscripta; Libri duo de synodalibus causis) és utal az időszak végén keletkezett (1004-1022) Decretum Burchardi Wormatiensisre, amely erőteljes befolyást gyakorolt nemcsak a német, hanem a magyarországi egyházfegyelemre is (129- 131). A középkori magyar jogi oktatás témakörében a veszprémi káptalani iskola késő középkori emlékét, Nágocsy Gáspár kódexét ismerteti és helyezi el az egyetemes kánonjogi irodalomban (132-142). A kódex által tartalmazott szöveg követi a híres dekretalista, Panormitanus (Nicolaus de Tudeschis /1386-1445/) Decretales Gregorii-hez írt kommentárját (Commentaria super Decretalium libros). A kézirat így minden valószínűség szerint a Panormitanus kommentár rövid tartalmi összefoglalását tartalmazza, magyarázatok nélkül, amelyet a dekretális jog oktatására használtak a veszprémi káptalani iskolában (137-138; 142). Figyelemre méltó Erdő professzor azon észrevétele, melyben rámutat a Robins Collection (Berkeley) MS 3 kódex glosszáinak kapcsán (143-169), hogy azok néha azt sejtetik, hogy - bár egy tartományi zsinati könyvet magyaráznak - nem pusztán a gyakorlati használat elősegítésére íródtak, hanem elméleti, talán oktatási célzattal (149). Ez a kérdés jól illeszkedik a kánonjogi tudománytörténet legújabb eredményei közé (vö. PENNINGTON, K., „Learned law, „droit savant”, „gelehrtes Recht”: The tyranny of a concept” in Rivista intemazionale