Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 105 goknak minden esetben világosan kell látniuk azt, hogy mi a vita tárgya, és hogy ehhez hogyan viszonyulnak az alapok és a tények jogi elnevezései. 8. Arra a nehézségre, mellyel a bíróságok szembekerülnek, amikor az 1095. kánonból akarják kiválasztani a semmisségi alapot, egyik lehetséges megoldás az egész kánont általánosan értelmezni. Egyes esetekben a bíróságok pl. „házasságkötésre való alkalmatlanság”-ban állapíthatják meg a semmisség alapját. Minthogy bizonyítottan meg kellene alapozni, hogy a felek egyikének vagy másikának hiányzik az értelme megfelelő használata, vagy az ítélőképessége, vagy pszichikai okokból képtelen a kötelezettségek vállalására, ez utóbbi különbségeket adott esetben inkább kellene - Cuneo szerint - a bizonyítás módszerének tekinteni, semmint a vita tárgyának. Ha az egyik bíróság inkább értékelné a tényeket az ítélőképesség hiányaként, a másik pedig ugyanazon tényeket házassági funkciókra való alkalmasság hiányaként, akkor az alapok ugyanazok lennének (beleegyezésre való képtelenség), az ítéletek pedig az egymást megerősítő döntések eredményeképpen formálisan egybehangzók lennének. Az nem biztos, hogy az 1095. kánont minden esetben lehet így értelmezni. Ezt eldönteni az adott esetekben a bíróságok feladata'53. 6. Néhány konkrét eset A következő példák által (a régieken túl) megismerhetünk egy-két újabb szempontot az egybehangzóság megítéléséhez. A. Mendonça a következő aktuális példát hozza: 1984. április 21-én házasodott össze egy özvegyember, aki öregségére pszichés és idegi betegségekben szenvedett és magánya ellen társat keresett, egy özvegyasszonnyal, akinek két kiskorú gyermeke volt. Néhány hónap múlva a nő otthagyta a férfit, mert összevesztek azon, hogy a gyermekek ott lakjanak-e velük. Miután a civil bíróságon a férfi elhagyás miatt indította meg a pert felesége ellen, 1984. október 16-án a területi egyházi bírósághoz is beadta keresetét a házasság semmisnek nyilvánítására a következő 5 jogcímen: a) teljes színlelés (1101. k. 2. §) és b) megtévesztés (1098. k.) az alperes részéről, ill. c) impotencia (1084. k.), d) ítélőképesség hiánya (1095. k. 2.) és e) jelenre vonatkozó feltétel (1102. k.) címén a maga részéről. Az I. fokú bíróság ezeket a perfelvétel során elfogadta. A feleket és tanúikat kihallgatták, majd a felperes elhunyt. Az 1675. k. 2. §153 154 és az 1518. k.155 értelmében a bíróság úgy döntött, hogy a férfi előző házasságából származó gyermeke továbbviheti az ügyet. Az eljárás végén 153 CUNEO, Towards Understanding 599-601. 154 Can. 1675. § 2. Si autem coniux moriatur pendente causa, servetur Can. 1518. 155 Can. 1518. - Si pars litigans moriatur aut statum mutet aut cesset ab officio cuius ratione agit: 1° causa nondum conclusa, instantia suspenditur donec heres defuncti aut successor aut is, cuius intersit, litem resumat.
