Kánonjog 2. (2000)
DÍSZDOKTOR-AVATÁS - Erdő Péter: Dicsérő beszéd Prof. Urbano Navarrete SJ díszdoktorrá avatása alkalmából
8 Erdő Péter vébe, így pl. a Hittani Kongregációba, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációba, az Apostoli Szignatúra Legfőbb Bíróságára és a Keresztény Egység Pápai Tanácsába. A kánonjog művelése tekintetében külön is megemlítendő az „Egyházi Törvénykönyvet” Felülvizsgáló Bizottság, amelynek ő 1976-tól kezdve volt szakértője, s e minőségében igen sokat munkálkodott az 1983-ban kihirdetett latin kódex rendszerének és szövegének kidolgozásán. Legnagyobb jelentőségűnek mondható megjegyzései a házasság legalapvetőbb kérdéseire vonatkoztak, mivel tudományos müveiben is elsősorban ezek kifejtését és megoldását vállalta magára. 4. Navarrete atya kánonjogi munkássága legnagyobb részt a szentségi fegyelem kérdéskörébe esik, hiszen a Gergely Egyetemen is e jogterület tanára volt. Ebben a körben a keresztség és a bűnbánat szentségein kvül, amelyekről sokat írt, leginkább az egész házasságjoggal kapcsolatos kutatási eredményei emelkednek ki. Alig van ugyanis e területnek olyan része, amelyet oktatómunkája során ne világított volna meg akár előadások tartásával, akár tanulmányok publikálásával, akár szakdolgozatok szokásos témavezetői tisztének ellátásával. Az általa tárgyalt házasságjogi kérdések főbb pontjai a következők:- a természet szerint elegendő, jogilag azonban hatástalan beleegyezés kérdése, amellyel kapcsolatban bebizonyította, hogy az annak révén létrejött házasságokat az Egyház orvosolhatja gyökeresen;- az ún. privilegium Petrinum, amely fogalom értelmetlenségének kimutatásával világossá tette, hogy a nem szentségi házasságok a hit javára az Egyházban rendes úton bonthatók fel;- a szentségi és elhált házasság felbonthatatlanságának kérdése, amelyet az alapfogalmak megvilágításával buzgón és eredményesen vett védelmébe;- a házassági szerződés megállapodás-jellegének kérdése, amelynek kifejtése során a modern jogi romanisztika kánoni alapelveknek is megfelelő álláspontját követte;-a szerződés és a szentség fogalmának elválaszthatatlan volta: ezt a II. Vatikáni Zsinat óta oly sokat tárgyalt alapelvet számos és sokféle nézőpontból vizsgálta meg és vette védelmébe;- a házasság elhálása és az impotencia akadálya, amelyek fogalmi meghatározásában és kimunkálásában tudományos álláspontját igen jelentősnek tartják;- a vegyes házasságoknak a keresztény egység előmozdítása szempontjából igen fontos kérdésköre, amelyet ő mind történetileg, mind dogmatikailag megvizsgált s amelyben a megoldási lehetőségek útjait nyitotta meg;- végül a házastársi szeretet és életközösség kérdése, amely témák szakirodaimát Navarrete atya írásaiban következetes fogalmi tisztaságával tette gazdagabbá. 5. A házasságjogi témák területeinek felsorolása után, amelyekben Urbano Navarrete igen sok kitűnő munkát alkotott, néhány szót kell szólnunk tetteiről is. Nemcsak a Római Kúriának volt ugyanis szakértője, hanem a Jezsuita Rend Generális Kúriájának is, amellyel a szerzetesrendek igencsak válságos korszakában az Apostoli Szentszék részéről a kapcsolatot gondosan igyekezett megerősíteni és szorosabbra fűzni. Ám az egész Egyházon túl, amelynek jogrendjét
