Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Nikolaus Schöch: A perfolyamat megszűnése, ha a felek semmiféle perbeli cselekményt nem végeznek
A PERFOL YAMAT MEGSZŰNÉSE, HA A FELEK SEMMIFÉLE PERBELI CSELEKMÉNYT NEM VÉGEZNEK 81 Egy konkrét esetben az 1965. július 24-ei Rotai határozat közlését, amely 1965. október 7-én következett be, a bíró által végzett perbeli cselekménynek tekintették, ellenben az 1965. december 4-ei elöljárói leirat, amely előírta egy tanú 1965. július 24-ei kihallgatási jegyzőkönyvének csatolását, nem mint percselekmény, hanem mint közigazgatási cselekmény jelent meg. A bírók ezért úgy döntöttek, hogy a perfolyamat megszűnése beállt, mert a felek 1965. október 7- én történt utolsó cselekvése óta már több mint egy év eltelt. Mivel a perbezárás megtörtént, új bizonyítékokat már nem lehet előterjeszteni, hacsak a felek előtte az Apostoli Signatura bíróságától a korábbi állapotba való visszahelyezés engedélyezését meg nem kapták, amely azért szükséges, mert ebben a konkrét esetben már nem egy személyek állapotáról folyó eljárásról van szó, mely az újra- felvételt lehetővé tenné. A Római Rota coram Bej an perében a felperes patrónusa a Roberti-féle 1736-os CIC 1917 kánon értelmezésére hivatkozva állította, hogy olyan perbeli cselekményeknek, amelyek megakadályozzák az megszűnést, nemcsak a felek cselekményei számítanak, hanem a bírói cselekvések is, mint például a bizo- nyítékgyüjtés, a döntések, közvetítések stb. A bírói kollégium elismerte ezt az álláspontot. Jelenleg az újabb Rotai dekrétumok coram Serrano és coram Pompedda, illetve számtalan szerző az új 1520-as k. szerinti szabályozás miatt, tarthatatlannak tartja ezt a nézőpontot. Ezek szerint kizárólagosan a felek tétlenségén van a hangsúly. Ugyanígy a kötelékvédő ill. az ügyvéd cselekményei sem hatnak a megszűnésre, hacsak ezek kivételes esetben nem mint felperesek lépnek fel. Az egyik fél részéről végzett érvénytelen, vagy a bíró által elutasított cselekmény is elégséges lehet ahhoz, hogy az eljárás megszűnését megakadályozza. A felek cselekményeinek lehatárolása megfelel a rendes eljárás természetének, amelyhez a házassági per is tartozik. Nem érvényes az a hivatalos maxima, mely szerint hivatalból le kell vezettetni és feltétlenül végig kell folytatni az eljárást. Ez a hivatalos maxima a perjogban érvényes, ahol az eljárás bevezetése (vádelv) az egyházi ügyész feladata, akinek, mint a beadvány benyújtójának, törvényes kötelessége a keresetek felterjesztése, ha a megyéspüspök megbízza ezzel. A büntető eljárásban a hallgatólagos keresetvisszavonáshoz minden esetben szükség van az alperes beleegyezésére, amennyiben a perben részt vesz (1724. k. §2). Magától megszűnik a kereset, ha a vétlenség bebizonyosodik, a perfolyamat azonban nem szűnhet meg, mivel az alperesnek joga, a bírónak pedig kötelessége a pert a végéig, az ártatlanság kimondásáig folytatni (1726 k.). A rendes peres eljárás során, s ezzel együtt a házassági perben is érvényes a polgári perben is gyakori diszpozíció ti. az eljárást csak a felek kezdeményezhetik. Fennáll a kezdeményezési lehetőség egyházi ügyész általi lehatárolása is az 1674. k. 2. bekezdés szerint, aki ebben az esetben mint peres fél lép fel a közérdeket képviselve és a kötelékvédővel áll szemben A felek még a jogvita folyamán kibéküléssel, kifejezett vagy hallgatólagos keresetvisszavonással rendelkezhetnek alapvető igényeik fölött. A bíróság ezen túlmenően a felek kérelméhez kötött. A bizonyítékok előterjesztésére vonatkozóan a peres eljárásban, ellentétben a büntető eljárással, érvényes a szabad tárgyalási alapelv (peres fél maximának is nevezik).
