Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A keleti vegyesházasságok törvényes formái (CIC 1127. kán. 1. §) - A hatályos latin normatíva ökumenikus vetületei
A KELETI VEGYESHÁZASSÁGOK TÖRVÉNYES FORMÁI (CIC 1127. KÁN. 1. §) 57 két szint között különböztet. A szentségi jel («signum sacramentale») legalapvetőbb szintje a Krisztus által rendelt lényegi elem («substantia sacramenti»). Ez az isteni jog világához tartozó, az egyház hatalma alól kivett, változtathatatlan centrális tényező. Az egyház azonban egyes szentségek esetében a Krisztus által alapított szentségi jelhez (azaz a szentség belső struktúrájához) további elemeket fűzhet, s ezek együzttesen képezik az adott szentség lényegi rítusát. Bár a lényegi rítusnak főbb elemei közvetlen krisztusi akaraton nyugszanak, az egyház is meghatározhat további olyan elemeket, amelyek megtartása magának a szentségi jelnek az érvényességét érintik.29 Hangsúlyozandó, hogy ez utóbbi elemek nem pusztán az érvényességhez kikötött külső feltételek, hanem a lényegi rítus részének, azaz a szentségi struktúra belső elemei. 2. Azok az ortodox kánonjogi doktrínában is inkább csak a XIX. századtól dominánssá váló nézetek, amelyek szerint a házasság egyedüli konstitutív momentuma (létesítő oka) a házassági beleegyezés helyett volna a papi áldás s így a felek semmilyen módon nem tekinthetőek a szentség kiszolgáltatóinak,30 nem tűnik megalapozottnak. A teremtés rendjében gyökerező lényege szintjén a házassági kötelék létrejöttének „naturaliter sufficiens” oka kizárólagos és he- lyettesíthetetlen módon a házassági beleegyezés. Ennyiben a „consensus facit nuptias” elv elfogadása a keleti kánonjogász számára sem lehet problematikus. Bár a hatályos keleti kódex e tézist kifejezetten nem deklarálja, Aranyszájú Szent Jánonstól Thesszaloniki Simenonon (XV. sz.) keresztül a XIX. század napjainkban is mértékadó ortodox kánonjogászáig Nikodim Milasig, a keleti fegyelmi rend kiemelkedő tekintélyei bizonyítják, hogy a „consensus facit” elv koránt sem összeegyeztethetetlen a keleti tradícióval.31 Sőt talán annak kérdésnek a felvetése sem indokolatlan, hogy azon keleti szerzők akik a házasság létesítőokának (causa efficiens) firtatásába bocsájtkoznak, vajon nem esnek-e áldozatul egy a keleti tradícióval nehezen egyeztethető paradigmaváltásnak? A keleti felfogás ugyanis (akárcsak Szt. Ágoston) a szentség lényegét elsősorban jeleknek (signum) tekinti, amelyeken keresztül tudniillik az isteni kegyelmet az egyházon keresztül (!) közlik az emberek felé. Az a tény, hogy ezek a jelek egyben létesítő okai (causae) is annak a kegyelemnek amelyet jeleznek, csak a skolasztikus teológia fejlődésének eredményeként került a figyelem középpontjába.32 Felvethető a kérdés, hogy amikor egyes ortodox szerzők kizárják, hogy a házasság létesítő okának a feleket tekintsük, akkor gondolkodásukban nem tévednek-e a skolasztikus (latin) paradigma vágányára? Más megközelítés29 U. NAVARRETE, Questioni sulla forma canonica ordinaria nei Codici latino ed orientale, in Periodica de re canonica 85 (1996) 496. 30 Pl. P. EVDOKIMOV, Sacramento deli'amo re. Il mis tero coniugale secondo la tradizione ortodossa, Milano 41994, 146. A keleti szemléletmód újjabbkori fejlődéséhez lásd: Kadzioch, II ministero (nt. 15), 131-140. 31 PG 56, 802; PG 155, 509; vő. még Balsamon Nagy Szent Bazil 26. kánonjához fűzött magyarázatát: PG 138, 703 és 706. N. MlLASCH, Das Kirchenrecht der morgenländischen Kirche, Mostar 21905, 576 köv. 32 Vö. J. QUINN, Sacraments, Theology of, in New Catholic Encyclopedia, vol. XII, Washington 1967, 806-807; A. VAUCHES - PH. CAPELLE, Sacramenti, in A. VAUCHES (dir. da), Dizionario enciclopedico del medioevo, III, Roma 1998, 1664-1667.
