Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben
32 Erdő Péter A világi házassági okmány (tabulae nuptiales) Tertullianus szerint39 * a keresztényeket is kötelezte. Ezt a levelet, ha a felek keresztények voltak, Szent Ágoston korában a püspök is aláírta,41’ bár inkább tanúként, nem pedig kormányzati intézkedést végző hatóságként.41 Ezeknek a tabuláknak a püspökökkel való aláíratására nemcsak Afrikából, hanem Gallia és Itália területéről is maradtak fenn bizonyítékok.42 Szent Ambrus ezt az okmányt a házasság bizonyítékának, nem pedig létesítőjének tartotta.43 Noha a legelső keresztény századokban nem mutatható ki keresztény házassági liturgia létezése, a pogány családi szertartásokat kezdték felváltani a keresztény szokások. Olykor pogány eredetű szokások - mint például a koronázás - keresztény tartalmat nyertek.44 A legrégebbi tanúbizonyságok, melyek a hívők házasságának liturgikus jóváhagyására vagy megerősítésére utalnak, nem egészen világosak. Tertullianusnál például azt olvassuk, hogy ezeket a házasságokat az Egyház jóváhagyta, az Eucharisztia megerősítette és az áldás (vagy a közösség imádsága) megpecsételte.45 Egyesek úgy magyarázták ezt a szöveget mint tanúságot a házasság papi megáldásáról,46 mások megelégszenek azzal, hogy Tertullianus szövegét ne egyetlen cselekményre általában, hanem a házasság vallásos megélésének keresztény módjára vonatkoztassák.47 Jóllehet az Egyház tudni akart hívei házassági állapotáról és tiltotta a rejtett házasságokat,48 sem a papi áldást, sem más vallási szertartást nem tekintettek szükségesnek a keresztények házassága érvényességéhez.49 A IV. század közepétől elterjedt a házasság papi vagy püspöki megáldásának gyakorlata.50 Úgy tűnik, ez az áldás fokozatosan fejlődött ki egy bizonyos zsidó eredetű atyai vagy papi házi áldásból. Ez alakult később valódi házassági liturgiává.51 Ám ezt az áldást még nem tekintették szükségesnek a házasság létrejöttéhez. Még a Trulloszi Zsinat (691) sem kívánja meg ezt. Tehát hosszú ideig a már 39 Uxor. II, 3, 1. 4,1 S. Augustinus, Sermo 332,4. 41 Vö. Tibiletti 2186. 42 Vö. GAUDEMET, Le mariage en Occident 63; M. MARIN, Le „tabulae matrimoniales" in S. Agustino, in Siculorum Gymnasium 39 (1976) 307-321. 43 Ep. 69, 5. 44 L’Huillier 154; vö. S. Ioannes Chrysostomus, in Ep. I. ad Tim. Hom. 9, 2; GAUDEMET, Le mariage en Occident 62 (reprodukciót közöl egy III.-IV. századi pohárról, mely Krisztust ábrázolja, amint az ifjú párt megkoronázza). 45 Uxor. II, 8, 6 („Ecclesia conciliat, et confirmat oblatio, et obsignat benedictio, angeli renuntiant, Pater ratum habet”). 46T0CANEL21. 47 Tibiletti 2186. 48 Vö. pl. Tertullianus, Pudic. 4, 4. 49 Vö. TOCANEL 22 (tanúbizonyságok gyűjteményével). 50 Vö. L’HUILLIER 155; K. Ritzer, Formen, Riten und religiöses Brauchtum der Eheschliessung in den christlichen Kirchen des ersten Jahrtausends, Münster 1962, 76-77; Tibiletti 2187. 51 K. STEVENSON, The Origins of Nuptial Blessing, in The Heythrop Journal 21 (1980) 412- 416; UA., Nuptial Blessing: a Study of Christian Marriage Rites, London 1982.
